• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        Sms(tovatűnő tűnődések)

        "Remélem,megbocsájtottál,és

        idővel talán barátok leszünk."

        röppent el telefonjáról-mely megannyi bosszúságot okozott neki még nem is olyan rég-a rövid üzenet,tűnődőn nézte

        aprócska boríték tovatűnő rajzát

        annyi minden történt

        annyi minden egy hónap alatt-egy hónap az élet...

        ma reggel tanyán járt,megpróbált fejni,nevetésbe fulladt,boci-és életszagú lett,ő, a városi lány,aki lélekben sosem érezte magát városinak...

        (habos volt a tej,s meleg a vödörben,kismacskák hemperegtek hajnal-illatú szénakazalban...)

        arra gondolt,élni jó, és ő sem akart bántani senkit

        sosem

        és az a lány...-ő látta valódi arcát, testét,ami nem volt ugyan tökéletes

        -de hisz az övé sem az,ember...-

        de mégis,az övé volt,és ő

        gyönyörűnek látta.

        Érzi,hogy nem bocsájtott még meg az a lány

        -mellesleg talán ő maga sem,aki e sorokat írja-

        csak pillanatok

        (melyek valóban léteztek)

        percek,pillanatok-egy mosoly mely rá várt a villamosmegállóban

        feloldódás

        tovatűnő félelmei...

        mit mondhatna?...

        az élet csoda,és...

        még mindig nem tudja, mit mondhatott ennek a lánynak,aki egy hónapja az élete vágányára sodródott,és ő akaratán kívül talán, de majdnem elütötte...

        nem tudtam,hogy még mindig fáj----