• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        Somewhere Over the Rainbow

        megint egy családi ebéd

        árnyas eperfák alatt vén tölgyfaasztalon

        és ő nem lehet ott-de miért is?...elfelejtette.

        húga élet-bölcsőjében Angyalka küldi jeleit a világba-képzeld,mindig lányt szerettem volna, és Vanda lett volna a neve, ha...-

        férje keze a hasán nyugszik-igen,látja őket,és ez így van jól

        Család lettek.

        valakit várt volna peronon füstös csavargók között úgy de úgy várta volna

        hátizsákkal a hátán szemében apró fényekkel fölnéz és ő látja

        -mindig is látta-

        csak egy ölelés-ne kellene mástól megkapnia-

        csak ne engedné el soha-soha

        csak el akarta mondani...mit is? elfelejtette.

        valahol a szivárvány alatt még mindig ott álldogál egyik lábáról a másikra és mosolyog mosolya szelíd-tűnődő virág

        vár

        nem tudja mire,nem tudja,kire

        Apa, csak azt akartam mondani

        fogadjatok el így ahogy vagyok,még ha nem is lesz a nevem előtt az a nyamvadt két betű, amiért talán régen...igen, én meleg vagyok,és nem vagyok jó anya,és nem tudok felelősséget vállalni még magamért sem csak ne bántsatok mert

        olyan gyorsan szaladnak az évek lassan harmincöt leszek és

        még nem ültem árnyas eperfák alatt kedvesem kezét fogva vén tölgyfa asztal alatt titkos érintések csak-tudd-hogy-hozzám-tartozol-megtaláltalak

        Apa, én szeretném

        nem akarok genetikai hulladék lenni

        csak a gyereked

        akarok állni fehér asztal előtt könnyekkel szememben fehér ruhában

        -miért baj ha Kedvesemen is az lesz,miért is?-

        aláírni-igen,én érted

        Felelősséggel tartozom.

        ne kelljen kórház folyosóján idegenként állnunk ha eljön az idő

        Apa megértesz?

        én lehet, nem leszek orvos már

        és sokszor meg akarok halni,főzni azt jól tudok, és

        mosni is szeretek meg

        írni talán

        meg betegeket ápolni olvasni utazni

        -maszatos ablakon kibámulva talán nem is fontos hova megyünk-

        Apa,én

        legszívesebben besétálnék a tengerbe hagynám hogy magába fogadjon tajtékos édes lágysága

        nem akartam ilyen lenni

        de ez lettem

        és ma nem vagyok ott veletek árnyas eperfák alatt vén tölgyfa asztalról gyümölcsöt eszegetve Kedvesem kezét fogva

        -és nem állok peronon más várja talán azt a lányt-

        tulajdonképpen nem vagyok sehol

        csak a szivárvány alatt álldogálok tétován-odatalálsz a peronról, nem tudom

        és te, Apa?

        a gyereked akarok lenni újra.