• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        Blueberry Hill

        azt hiszem már láttad arcod

        Isten álmaiban?vagy az enyémben?

        vagy a magadéban-ki tudja...

        én-milyen nehéz kimondani-hibáztam.

        azt hittem,lehet életekkel játszani

        kis pónik hátát nyereg alá kényszeríteni...

        De Te táltos vagy-

        Szabad.

        Vágtass hát, végtelen búzamezőkön lobogó sörénnyel

        engedd hogy mély sebeid begyógyuljanak

        Varázsló tán ki hoz balzsamot hátadra

        s hogy ki lesz az a varázsLó...

        és a lány, aki csillagokat hordozott szemében

        lelkében pedig félelmet?...

        Álmos folyó partján ül-előtte zavaros a víz még és sekély.

        Ül,csak befelé néz és hallgat

        és időt ad

        és

        sír.

        Folyton sír.

        Emlékszik egy erős kézre melyen erekként csordogált könnye mely

        sós volt talán a másik vére

        eggyé lettek

        -és ez nem bűn-

        Talán soha

        nem is kell egymás testét érinteniük bár...

        üres kezére néz.

        minden kihullott belőle,idő, vágyak, emlékek, akarások

        ő olyan lett amilyen nem akart bár tükröt tartott de

        nem tetszik neki a tükör sem,és az sem, aki

        a másik oldalon nézi őt...

        szerdán?

        ő csak a felhő szélére akart kiülni talán láblógatva...

        hogy hamarabb eljöjjön érte az

        aki mostan úttalan útját járja lelkét keresve...

        Nem, nem hazudhatnak többé.

        Mindannyiuknak önmagukat kell előbb megtalálniuk,azt hiszi.

        most én lettem szárnyaszegett angyal

        minden érintésed emléke fáj

        arcod

        csak simogatni akartam

        vegytiszta kávézó szegletében

        segíts repülni újra,kérlek.

        talán felhő szélére, talán egy új életbe.

        még nem tudom...