• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        Végső vallomás

        azt hiszem, nem voltam jó ember

        négyévesen megszöktem otthonról apám papucsában csoszogtam át a városon mely kihalt volt csak a piactér előtt

        torpantam meg egy pillanatra nagy volt a kocsi és félelmetes pedig csak

        egy trabant volt

        kiugrott vezetője káromkodva aztán látta egy kislány

        csak egy kislány negyvenes mamuszban

        mamájához tart

        mamánál kopott repedezett széken faltam a mákos tésztát,mama zt mondtad

        hagyjak papának is, ugyan mennyit tud enni egy négyéves-

        apám értemjött

        akkor egyszer nem sokszor ez fáj

        tenyere nyoma sokáig megmaradt.

        sok mindent hordozok magamban-

        anyám megbocsájtasz hogy

        tizenévesen olyan voltam amilyen a többi kamasz

        -rám vártál egyáltalán?...-

        én azt hiszem nem véletlenül választottalak magamnak odaföntről.

        tudod már nem fáj

         a lavór, amiben lefürdettél évekig,kicsi voltam, pőre, a víz hideg

        a nagybátyám,aki-

        már ő sem, nyugodjon békében, kívánom, otthon, mama mellett

        a kisvárosban, ahonnan eljöttem, s ahova hazatérek egyszer.

        azt hiszem nem voltam jó anya sem de tudom Kicsim egyszer

        megbocsájtasz nekem ezért.

        és hát-nem láttam még a tengert

        nem mentem vágyaim után nem ugrottam repülőből,hídról nem mentettem életeket őserdőben nem írtam meg életem könyvét nem feküdtem csillagok alatt csak súlytalanul szememet tágra nyitva

        hátha beleesik egy csillag s leszek csillagszemű

        gonosz vagyok

        azt hiszem nem vagyok jó ember.

        én csak öleltem

        dobogott a szívem valakiért

        s nem egy emberért talán ez bűnöm örökké

        azt mondják döntenem kell

        itt vagytok vagy nem

        nem érdekel