• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        Tükör által homályosan

        talán csak egyszer érinthették meg egymást

        valóban.

        Tudta,hogy mindig Rá várt.Rá várt lázas álmaiban, gyötrő kétségeiben, őt kívánta maga mellé hullócsillagos-tiszta éjszakákon...

        Sivatagok felett repültek varázsszőnyegen,suhant a homoktenger alattuk, selymes-megadón.

        Tajtékos-őszinte tenger mosta lábukat valahol messze,a világ végén,ősöreg kastély nyikorgó-szívélyes kapuja várta Őket, fáradt utazókat-hogy korhadó termeikben megnyugvást leljenek...tengerillatú szél lebegteti a függönyöket, látod,Drágám?...

        Lépj ki az erkélyre-amott a Tenger, minket vár, őszintén-csak kettőnket.Befogad álmaiba,elnyel,csendesen, minden moraja mélykék megnyugvás-azt hiszem, nem fog fájni...

        Akarod?

        Töröld le a cseppeket a tükörről-könnyeid tán, vagy pára?hisz oly mindegy...

        gyémánt könnyek szemedben-tiszta tükör-enyém vagy tied-

        Álmodunk.

        Bolond világ, ne vígy el minket...

        Én hiszek.Még mindig hiszek...Utolsó tiszta csókod nekem jár...és ha kell....hát felhő szélén, láblógatva...

        Megtalállak, bárhol leszel.