• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        Rodeó

        fáradt már ő ehhez

        -szivárványfelhő széléről bágyadtan lóg le lába a semmibe-

        azt hitte tud adni-ahogy annak idején, immáron tíz és fél éve, egy januári napon-életet adni

        szárnyakat adni,hitet adni reményteleneknek, csüggedteknek, úton levőknek

        korty vizet hajnal-harmatost,falat kenyeret,súlyos ám bölcs szavakat

        csókot,ölelést,izzó vágyat robbanót

        egymás testét befogadót

        lebegést (ahogy azon az éjszakán,amikor a világ kifordult önmagából,s ők egymásba kapaszkodtak,s hitték, szilárd támaszai lesznek-önmaguknak-)

        de most csak a csüggedés van

        minden szó csontig hatol velőt borzol csikorgat

        van ennél?...érzéstelenítés nélkül---

        ma látott egy házat kék ablakokkal a fal mellett könyvespolc

        -elvarázsolt ház, gondolta boldogan-

        alacsony falak,döngölt padló,meggyfák

        -egy lány a diófa alatt borvörös gyümölcsöt magoz erős kezével-

        azt hazudta neki,ez az élet

        -és tényleg az-

        a Földből jövünk, s oda térünk vissza.

        Ő meg balgán hitte,lesz helye árnyas fák alatt Szabó Magdát olvasni,dolgozni keményen hajnaltól-hajnalig,tudni,érezni,létezni a nem-tudhatót,szabadon szárnyalni réteken

        de ő-nem táltos,nem táltoscsináló,még igazából lovakat sem tud gondozni

        -Kicsi,tört hátú lovának szárnyát tán csak foltozgatta,nem volt erős a ragasztó,vagy a Jóisten tudja-

        ő csak egy kicsi lány a városból, eltévedt, anyját keresi,nem akar erős lenni-nem tud erős lenni.

        hagyjatok meg gyengének hunyt szemmel gyöngy-sápadtan barátok nélkül díszes ravatalon

        ne fogjátok kezem

        hisz

        magamon sem tudok segíteni