• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        Fehér liliom

        Tudod tegnap valaki
        nekem adta legféltettebb Kincsét mit oly sokáig őrizgetett lelkében rendületlenül-talán félelemből, ki tudja
        -pergő homokként ujjaim között oly sok minden kihullott-
        vonyító kutyák az éjben pár Rivotril egy kéz emléke-kéz mely ugyanolyan mint az övé,apró, agyondolgozott,rövid ujjakkal-egymásét fogják s mégis a magukét
        aztán
        megtörtént nem tagadom nem tartottam be a játékszabályokat melyet mi írtunk
        balgán hittem Te megérted
        Kincs ami nem az enyém
        az én kincsem már szívembe zárva.
        Kicsike pondró vagyok fényes hajópadlón
        nincs hová bújnom előled,ó, Uram
        én azt hittem-
        már nem tudom, mit hittem.
        találj nekem rést
        kérlek
        mert én is veled halok
        csak
        hadd bújjak el előle-veled fehér liliomok közé sajnálkozó tekintetek elől
        fáradt vagyok
        bár csavarhatnám ki erős kezedből az üveget
        törjön szilánkokra viaszos padlón állat fújva menekülj
        bújj ölembe
        hajad kócos takaró
        rejts el
        magam elől mindent-látó boszorkány
        szemed elől
        te tudtad hogy ennyire fájni fog?
        Kérlek, bocsáss meg, ha tudsz.