• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        A lovakat lelövik,ugye?!...

        Én nem ilyen lovat akartam,Uram.

        Én gyarló voltam egész életemben,Uram-mert hazudtam.

        Én adtam kezemet,Uram ,testemet,boldog-boldogtalannak,Uram-de mindig más szemével láttam,Uram.

        Két hete élek-és haldoklom-egyszerre

        Uram.

        Jött valaki, aki megmutatta az Utat a Fénybe,aki megtanított

        -szeretni-

        De keresztre is feszített egyben-

        Most álmélkodva nézem vérző tenyeremet

        szög járta át fájdalom

        Uram-de hisz a kéz,amit fogok-enyém...

        Énnekem nincs akaratom, Uram.

        Nem akarom, hogy legyen,akarok nem akarni,és nem tudok akarni,és tudok

        nem akarni-----

        Lehunyt szemhéjamon át

        vakító fényben

        talán látom az utam,Uram.

        és Őt

        -talán nem ilyen lovat akartam,de a fájdalom az enyém, a fájdalom az övé, a kezem a keze, a szívem

        a szíve-

        az én bőröm selyem

        s az ő vére csordogál

        ereimben.

        És nagyon fáj,hogy látok

        -kényszerítesz,hogy kinyissam szemem-

        és nem tudom nem kikapcsolni ostoba-semmirekellő telefonomat

        -kalap levéve, ó Nagy Testvér!-

        nem azé,aki akarja

        én nem akarom

        én nem akarom

        fuldoklom