• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        Látom arcod

        Te félsz a haláltól?

         

        Már nem tudja, kinek mit mondott.Már nem tudja, kinek mit ígért.Már nem tudja, kinek hogyan adja oda lelkét-szívét-testét-

         

        csak a négy fal maradt,álomtalan álmok,ül a monitor előtt,ki akarja okádni magából ezt az értelmetlen harmincnégy évet,beszívni helyette magába a Világot-Uramisten,mit csinált harmincnégy évig.Bőre alatt undok kígyóként tekeregnek az erek, kezd öregedni-de hisz ez az élet rendje-csak felébredne végre ebből a rossz álomból, amit ő életének nevez.Kicsik a körmei, szabályos, apró keze van-egyszer azt mondta neki egy lány...

        Egyszer? Valamikor, talán a soha meg-nem-történt múltban?...talán nem is olyan rég?...

        "Mondd ki!Kire gondolsz?.."

        Vádló,gyönyörű, fekete szemek-EZ az élet

        "Rád.Hisz erre várok már régóta."

        annyifelé kellene tépni magát, annyi mindenkihez szeretne tartozni,hogy valójában senkihez nem akar tartozni,hogy valójában senkihez nem tartozik-

        belép a vízesés örvénylő zuhatagába, vad-nedves illatokat lélegez be mélyre, arcát odatartja a csorgó áldásnak, zuhogó tisztulás

        lenne végre

        tiszta

        De hisz csak a zuhany alatt áll.

        párás tükörben nem látja arcát, olyan-amilyen testét,nem is akarja

        hisz nem is akar látni

        El innen!Őserdők mélyére bújni,küldetést teljesíteni, segíteni,hisz mindig is ezt akarta, ez volt élete álma, célja...

        legalább lenne értelme

        mert így---

         

        Angyal

         

        Látom Arcod

        csak a magamét nem