• Hajnal Leszbosz szigetén
        Angeleyes blogja

        Katarzis

        Tegnap reggel becsusszantunk az én gyönyörű Indián Hercegnőmmel-még épp az utolsó pillanatban,merthogy már szedték le képeket- a Kölcsey Művelődési Központba a sajtófotókiállításra.

        Tagbaszakadt férfiemberek hóna alatt haladt el a Világ:töpörödött, huncut pillantású, bagót rágcsáló öregasszony, Ős-anya szülte, hajnali nap vajúdta, márványból faragott arcélű, áhítattal éneklő  Nő..

        Egy kép előtt döbbenten álltam meg-a fotó a budapesti(vagy berlini?Isten tudja...)Gay Parade után készült...Két férfi, egymást átölelve, döbbent mozdulatlanságban,véres arccal, véres ingben... miután vége lett a felvonulásnak, betértek egy kocsmába, ahol-miután megkérdezték tőlük, melegek-e- az igenlő válasz után megverték őket...

        Hirtelen újra tavaly július lett, és én ott meneteltem a jogainkért két barátnőmmel a felvonuláson...Körülöttünk mindenütt értetlen, gyűlölködő pillantások, a Molotow-koktél előttünk robbant,riadtan hajolgattunk a tojások elől...Egy 16 év körüli lány különösen acsarkodott ránk, talán kiszúrt hármunkat... 

        Félig eszméletlenül, a tűző napon ájuldozva sok minden kavargott a fejemben- amit évszázadok óta sokan nem értenek- miért?

        Hiszen csak ugyanúgy próbálunk élni, szeretni, mint a "többségi társadalomban" élő embertársaink...A Nap ránk is ugyanúgy süt, a Hold szelíden simogatja arcunkat minden éjjel, elveszünk egy pillantásban, meghalunk egy ölelésben...

        Amikor először simított végig egy női kéz, úgy éreztem, hazaértem...

        Miért is szeretném a férfiakat? Megpróbáltam...szültem egy gyereket, csak hogy a társadalom és apám elvárásainak megfeleljek...

        Nincs velük bajom, bár amikor 11 éves voltam, és nagybátyámnál laktunk, furcsa pillantások érték fejlődő gyermektestemet...egy éjjel pedig arra ébredtem...

        Apa, hol voltál akkor?Gyere értem, és vigyél el...Haldokló sivatag napról napra---

        Felnőttem, és vállaltam magam...Indián Hercegnőm pedig minden éjjel a Gyönyörök Kertjébe repít, ahol édes a vágy,és lágyak a mozdulatok...

        Mikor fog a társadalom is felnőni?Hozzánk, emberségből.Hiszen nem vétettünk ellenetek.

        Végül a két férfi is eltűnt az egyik szállító hóna alatt.Ám a kétségbeesés ott maradt a levegőben, évszázados lenyomatot hagyva könnyből, bánatból, titkolózásból...