• Hát kitépem a hajamat!
        Anka blogja

        Szenvedélybetegség

        Időnként keresgélek a neten a témában, hátha találok valamit, ami közelebb visz a megoldáshoz. Vagy találok valakit, aki ha mással nem, a saját tapasztalatával segíteni tud. Már a tudat is számít, hogy nem vagyok egyedül. Régen azt gondoltam, valószínűleg nincs a világon még egy ilyen isten csudája mint én. És nem volt semmiféle magyarázat: miért? Miért csinálom, mikor csak magamnak ártok vele? De hát a dohányos, az alkoholista, a kényszeres evő miért árt magának?

        Régebben azt mondtam: nem hagyom, hogy erről szóljon az életem. Mert a hajtépkedés mellett, és ellenére közben teszem a dolgom, bár ez a dolog nagyon sok mindenben akadályoz. Nem volt igazam, önáltatás volt az egész, most már tudom. Nem segített a szőnyeg alá söprés. Erről szól az életem. Amíg ettől nem szabadulok meg, addig benne lesz szinte minden percemben. Az életemhez tartoznak a parókát vagy eleinte csak a kopasz foltocskákat fürkésző pillantások. Az ismerősök tapintatossága, vagy az utca emberének a tapintatlansága, mondjuk ki: bunkósága. Az életemhez tartozik a valóság leplezése, ha úgy tetszik, a hazugság. Mert nem tehetem ki magamat annak, hogy őszinte legyek. Így legfeljebb sajnálkoznak a titokzatos bajomon, úgy viszont megbélyegeznek. Vagy így is, úgy is lesajnálnak, és/vagy kicsúfolnak, kiröhögnek. Az életemhez tartozik, hogy a családomon kívül senkivel sem alszom közös szobában, mert ott a gond: levegyem éjszakára, vagy inkább ne? Az életemhez tartozik, hogy egy sima esőt vagy nagy szelet nem úszhatok csak úgy meg, erre nekem külön figyelmet kell fordítanom. Gondot jelenthet egy strand, vagy egy baráti szalonnasütés. A füst, a hő ártalmas a parókára nézve. És gondot jelent az is, hogy most olyan vizsgálatra megyek, ahol ezt a témát nem úszom meg - milyen jó lenne, ha csak a bokámat vagy a könyökömet szeretnék vizsgálni!

        ....................................................................

        Hát ez is megvolt. A parókát nem vették észre, úgyhogy rákérdeztem, persze hogy le kellett venni. Ciki volt, de a harcedzett egészségügyi dolgozónak a szeme sem rebbent.