• Hát kitépem a hajamat!
        Anka blogja

        Ez biztos paróka!

        Előre bocsátom, nem biztos, hogy jól tettem, mikor a kendőt parókára cseréltem. Eltakarja a kopaszságot, és önbizalmat adhat - vagy éppen ellenkezőleg -, de az is előfordulhat, hogy az ember még könnyelműbben huzigálja a hajszálait, hiszen majd utána felveszem a "hajamat", és kész.

        Az első parókám maga a borzalom volt. A recepttel Pestre kellett mennem egy bizonyos fodrászatba, mert ott készítették a parókákat. Akkoriban még nem volt más lehetősége Magyarországon, aki ilyesmit akart venni. Volt a falon egy plakát, rajta női portrékkal. A nők mindegyikének 1950-ből való frizurája volt ( az időt csak saccolom). Rémes volt. Ezekből lehetett választani. Ez áprilisban történt, és novemberre vállalták az elkészítést. Nem vicc! Érdeklődtem, mi van, ha mondjuk egy kemoterápia miatt valakinek két hét alatt kihullik a haja, és nem ér rá novemberig. A cseppet sem kedves banya megvonta a vállát: ez van. De van egy készen, igaz, hogy nem az én hajszínem, de azt egyből vihetem. Buta fejjel elvittem. Hordtam is. Utáltam. Meleg volt, merev, nehéz, kényelmetlen, nem illett a koromhoz, és valószínűleg messziről ordított róla, hogy paróka. Itt-ott furcsán néztek rám, vagy egyenesen rám bámultak, vagy  hallottam a félhangon tett megjegyzést: ez paróka, biztos, hogy az! Összesen két esetre emlékszem, amikor reagáltam. Egyszer megfordultam és kinyújtottam a nyelvem. :-D Egyszer pedig egy csapat kamaszfiút piszkosul és igen hangosan kiosztottam.

        A második parókát meg sem akartam venni. Anyám kozmetikus barátnője sózta rám. Valakinek hozták Bécsből, aki mégsem vette meg. Nagyon húzódoztam tőle, tök idétlennek találtam. Aztán elmentem benne dolgozni, és osztatlan sikert arattam. Tökéletesnek minősítették a csajok. Egyszer egy hölgy rákérdezett, hogy ugye ez paróka? És hol lehet ilyet kapni, mert ő is nagyon szeretne, neki is problémái vannak, és ha néha színházba, ide-oda elmenne, milyen jó is lenne... A második gyerekemet ebben a parókában szültem meg. Aztán elkövetkezett az az idő, amikor másfél évre abba tudtam hagyni a hajtépkedést. A paróka alatt suttyomban megnövesztettem a hajam. Egész rendes lett a fejem, még fodrászhoz is el mertem menni!  Este felmentem az egyik barátnőmhöz, és kávézás közben egyszer csak levettem a parókámat . Sírva-nevetve kiabált a férjének, hogy jöjjön gyorsan és ezt nézze meg, milyen csinos vagyok! Soha sem fogom elfelejteni. A munkahelyen is nagyon aranyosak voltak. Itthon és a szüleimnél valahogy nem mutatták, hogy mennyire örülnek, de hát mindegy.

        Aztán itthon és a munkahelyemen is kiborult a bili, arról már írtam. Hamarosan visszatértem régi "jó" szokásomhoz. A negatív változást egy darabig lehetett leplezni: hajlakkal, tupírral, zselével, egyéb fodrászati trükkökkel. De hamarosan eljött az ideje, hogy újabb parókát kelljen vásárolnom.