Himalája-expedíció 2010

A csúcs elérése abszolút természetes, magától értetődő befejezése egy hegymászó expedíciónak. Amikor az ember heteket, olykor hónapokat tölt egy hegyóriás – szó szerint – árnyékában, a az önként vállalt feladat: följutni egészen a legmagasabb pontig, mázsás súllyal nehezedik mindannyiunk vállára. A csúcsra pillantva minden reggel azzal kelünk, azzal fekszünk, hogy ott van, elfeledhetetlenül ott vár ránk, minden pillanatban emlékeztetve rá, mi dolgunk is van e barátságtalan vidéken.

Az első héten partra vetett halként küszködünk az oxigénhiánnyal, s az ebből fakadó gyötrelmes közérzettel, nem is beszélve a szellem s a lélek vívódásairól.

Kollár Lajos jelentése az előretolt alaptáborból (5720m, 10.02.):

Kollár Lajos október 1-én, pénteken reggel telefonon elmondta, hogy a magyar csapatból mindenki jól van, Erőss Zsolt már 7000 felett jár, de tekintettel a hegyen uralkodó mostoha körülményekre, túl nagy lenne a kockázata egy csúcstámadásnak, így a mászók összepakolják a magyashegyi táborokat és levonulnak az alaptáborba.

Visszaérkeztek az előretolt alaptáborba a pihenők (Wetzl Péter, Gál László és Horváth Tibor) a 4910 méteren lévő alaptáborból, csatlakozásukkal újra együtt a magyar csapat. Közben azonban újabb sajnálatos baleset történt:

Az akklimatizáció, a magaslati viszonyokhoz való adaptáció a szervezet

Egyelőre az időjárás nem alkalmas a felfelé haladásra és nem jók az időjárás-előrejelzések sem. Több expedíció is a visszafordulás mellett döntött, de a magyar csapat kitart.

Rossz az időjárás, várakozik a csapat. Egyelőre az időjárás nem alkalmas a felfelé haladásra és nem jók az időjárás-előrejelzések sem. Több expedíció is a visszafordulás mellett döntött, de a magyar csapat kitart.

Megérkezett az előretolt alaptáborba Mécs László, Gál László és Wetzl Péter

Mécs László beszámolója: