• Himalája-expedíció 2010

        WEBBeteg blogja

        Az idő Kathmanduban:

        A csúcs elérése abszolút természetes, magától értetődő befejezése egy hegymászó expedíciónak. Amikor az ember heteket, olykor hónapokat tölt egy hegyóriás – szó szerint – árnyékában, a az önként vállalt feladat: följutni egészen a legmagasabb pontig, mázsás súllyal nehezedik mindannyiunk vállára. A csúcsra pillantva minden reggel azzal kelünk, azzal fekszünk, hogy ott van, elfeledhetetlenül ott vár ránk, minden pillanatban emlékeztetve rá, mi dolgunk is van e barátságtalan vidéken.

        Az első héten partra vetett halként küszködünk az oxigénhiánnyal, s az ebből fakadó gyötrelmes közérzettel, nem is beszélve a szellem s a lélek vívódásairól.

        Aztán, ahogy múlnak a napok s hetek, szervezetünk egyre jobban alkalmazkodik a szélsőséges viszonyokhoz, s egyre inkább otthonosan kezdünk mozogni ég és föld határán.  Kiépítjük a táborokat, akklimatizációnk kiteljesedik: készen állunk a csúcstámadásra. Ez már egy könnyebb, várakozásteli időszak, mikor az alaptáborban pihenünk, s egy úgynevezett időjárási ablakra várunk, hogy nekiindulhassunk, s immár egészen a csúcsig juthassunk.

        Nemrég a következő hasonlat ötlött eszembe:  esetlen kis pondrók, hernyók vagyunk, midőn egy-egy ilyen hegyóriás lábainál kotorászunk, bebábozódunk a csúcstámadásra várva (az időjárási viszonyok folytán olykor ez az időszak is igen hosszú), s aztán „oly sok balszerencse közt, annyi viszály után“, egyszer csak játszi pillangóként föllibenünk a csúcsra.

        Ez egy minden korábbi nyűgöt feloldó, a megpróbáltatásoknak értelmet adó momentum, s valóban, olyan magától értetődő, hogy addig kell mennünk, másznunk, míg van nálunk magasabb, míg minden vonal, sík egyetlen pontban össze nem fut…

        Az ember ilyenkor úgy érzi, a feladatot maximálisan teljesítette,  s az a térélmény, melynek ilyenkor részesévé válik, túlzás nélkül mondhatjuk, túlmutat önmagán. Eufórikus állapot ez, melyet megsokszoroz az odáig vezető nehézségek, kétségek sora.

        Előfordul azonban, hogy a csúcs elérése, vagy akár maga csúcstámadás is elmarad.

        Ennek oka lehet szubjektív (személyes) vagy objektív (a körülményekből adódó) vagy mindkettő. Ilyenkor erős hiányérzet jelentkezik, hogy dolgavégezetlenül kell távoznunk, valamint kétségek, hogy megalapozott volt-e visszavonulásunk. Valamennyien igyekszünk minél inkább élni a lehetőségekkel, de, ha túlságosan állhatatosak vagyunk, előbb-utóbb rajtaveszthetünk.

        A kudarcok, vagy mondjuk úgy, a csúcssiker elmaradása alázatra tanít, hiszen oly parányiak vagyunk a természet erőihez képest. Ahogy Szendrő Szabolcs hegymászó fogalmaz: legfeljebb fölkéredzkedhetünk a hegyek csúcsára. S a kudarcok ellenpontozásával a sikerek is sokkal értékesebbé válnak.


        Kollár Lajos jelentése az előretolt alaptáborból (5720m, 10.02.):

        "Sajnos az október elsejére tervezett csúcstámadási próbálkozásnak sem volt semmi értelme a 7000 méter feletti hóviszonyok miatt. A II-es tábor 7100 méterétől ezúttal sem volt ajánlatos feljebb kísérletezni. Ebben az időben semmit sem változtak a hóviszonyok és nagy valószínűséggel jó ideig nem is fognak. A csapat tehát dolgavégezetlenül kényszerült előbb az I-es, majd ma a felszerelések összeszedése után az 5700 méteren lévő alaptáborba levonulni, és ezzel feladni a további kísérleteket. Az alaptábor mintegy 35 expedíciójának többsége megkezdte a táborok lebontását és a teljes levonulást, nem látva értelmet a további próbálkozásnak. Azért elsején éjszaka egy vakmerő német mászó sikerrel felért a Cho-Oyu csúcsára, de vele beszélve beigazolódott, hogy rendkívül lavinaveszélyes a hegy felső része, és neki nagy szerencséje volt a mély hóban.

        Erőss Zsoltról csak annyit, hogy kiválóan teljesített a szokatlan, új helyzetében. Természetesen a régi formáját még nem nyerte vissza teljesen - ami érthető is -, de a 7100 méteres lehetőséget és vezető mászó státuszát most is hozta. A síző Wetzl Péter választása volt a legnehezebb, mert a sível fokozott lavinatevékenységet indíthatott volna el, ezért csak a II-es táborból próbálkozott az egyes táborig, 6400 méterre, óvatosan lesízni. Ez sikerült is némi tojástánccal, ereszkedéssel és siklással.

        Az erős széllel egy időjárási front érkezik, már ma érezni a hatását.
        Legközelebb kb. tíz nap múlva ígérnek csendesebb időszakot, de a felső régiók hóviszonyán ez nem sokat változtathat. Ezért is hagyja el a hegyet a legtöbb expedíció. Nagyon bizonytalan a hegy mászási feltétele. Az itt régóta szolgáló serpák elmondása szerint ilyen helyzetet még nem láttak.
        Biztosan lesz néhány eredményes próbálkozás, de azt kivárni sem kis teljesítmény. Nagyon remélem, több baleset nem lesz az idén.

        A mi expedíciónk 4-én levonul a felső alaptáborból. 3-án este megérkeznek jakok, és ha simán megy minden, 5-én már Katmanduban lehetünk. Három nap kell a felszerelések elhelyezéséhez, a dolgaink elintézéséhez és várnunk kell néhány napot, mert a repülőjegyeink 11-ére szólnak, és 12-én érkezünk Budapestre.

        Az élet fintora, hogy egy sorozatosan csúcssikereket produkáló expedícióval nem jó érzés csúcs nélkül hazamenni, de ez a helyzet alázatra tanít. Így történt és el kell fogadni. Két ilyen eset történt meg velünk mostanság, a K2 és a Cho-Oyu. A két véglet. Ez a helyzet is mutatja, hogy nincsenek könnyű nyolcezresek."
         


        Kollár Lajos október 1-én, pénteken reggel telefonon elmondta, hogy a magyar csapatból mindenki jól van, Erőss Zsolt már 7000 felett jár, de tekintettel a hegyen uralkodó mostoha körülményekre, túl nagy lenne a kockázata egy csúcstámadásnak, így a mászók összepakolják a magyashegyi táborokat és levonulnak az alaptáborba.

        A szeptember 28-i alaptábori konferencia szerint a Cho Oyu ebben az őszi szezonban nem mászható, eddig egy kínai- és egy serpacsapatot is elvitt egy deszkalavina, de halálos áldozatok szerencsére nincsenek. A veszélyek ellenére pár expedíció még próbálkozik.

        Időközben a Klein Dávid - Ács Zoltán páros is feladta a 8013 méter magas Sisha Pangma megmászását, mert ott is hasonló körülményeket tapasztaltak.

        Kollár Lajos jelentése az előretolt alaptáborból (ABC, 10.01.):

        "Mindenki jól van a csapatból, az I-es tábort mindenki elérte, de egyben el is dőlt: a körülmények miatt elmarad a csúcstámadás. Felesleges kockázatokat nem vállalunk, a terep nagyon lavinás. Állítólag láttak egy mászót a csúcs közelében, de ez nem változtat a döntésünkön, mint ahogy az sem, hogy páran még próbálkoznak a csúccsal. A sors furcsa fintora, hogy éppen a legnehezebb - K2, 2005 - és a legkönnyebb nyolcezres - Cho Oyu, 2010 - állított elénk áthághatatlan akadályokat, de el kell fogadni, ez van, lesz legközelebb is."

        Biztossá vált, hogy a magyar expedíció tagjai a tervezettnél korábban hazatérnek. Mécs László már október 6-án elhagyja Katmandut, 7-én Budapestre érkezik, míg a csapat többi tagja október 11-én száll repülőre, és másnap, október 12-én érkezik meg Ferihegyre.


        Visszaérkeztek az előretolt alaptáborba a pihenők (Wetzl Péter, Gál László és Horváth Tibor) a 4910 méteren lévő alaptáborból, csatlakozásukkal újra együtt a magyar csapat. Közben azonban újabb sajnálatos baleset történt:
        szeptember 27-én, 7900 méter magasan ismét lavina sodort el hat serpát, közülük az egyik állapota életveszélyes. Az elhúzódó monszun miatt ugyanis sok hó esett a felső régiókban, majd a hirtelen lehűlés következtében ez a réteg megfagyott, mielőtt hozzá tudott volna kötni az alatta lévőhöz. Ez okozta a hegyen az eddigi ún. réteges, vagy deszkalavinákat.


        (A társak által végrehajtott mentés a körben 7800-7900méteren a csúcs alatt)

        A 28-i alaptábori konferencia szerint a Cho Oyu ebben az őszi szezonban nem mászható, és erre a véleményre hajlik a magyar csapat is. Ezt alátámasztja az is, hogy az idei nagyszámú expedíció ellenére a fix köteleket kirakó serpákon kívül még senki sem járt a III. magashegyi táborban. Kollár Lajos telefonon beszélt a Klein Dávid - Ács Zoltán párossal is, akik a 8013 méter magas Sisha Pangma megmászását tervezik.
        Elmondásuk szerint hasonló problémákkal küzdenek ott is.

        Kollár Lajos jelentése az előretolt alaptáborból (ABC, 09.28.):

        "Több expedíció is  csomagol, sőt már el is hagyta az alaptábort.
        Folyamatos leköltözések vannak, a teherhordók ürítik ki a hegyet. Ennek ellenére a magyar csapat holnap reggel elindul az I-es, és délután a II-es táborba szemrevételezni a helyzetet, esetleges kiskaput találni a továbbjutásra. A felszereléseket úgyis le kell hozni.  A sízőknek (Mécs László, Wetzl Péter) megfontolt programot kell kidolgozni. Az eredeti elképzelés biztosan nem kivitelezhető a lavinaveszélyes hóviszonyok miatt, tudniillik a sível komoly, újabb lavinaszakaszok indíthatók el! Mindezeket egybevéve, nagyon kétesélyes a további munka."


        Az akklimatizáció, a magaslati viszonyokhoz való adaptáció a szervezet
        optimális alkalmazkodása a jelentősen megváltozott élettani viszonyokhoz.

        Ennek a rendkívül bonyolult folyamatnak legfőbb jellemzője a
        vörösvértestek számának növekedése a vérben, de olyan hosszabb távú (5-6 hetes) változások is fellépnek, mint az izomrostok elvékonyodása, mely által kedvezőbbé válik az izomzat áterezettsége, így vérellátása. Bár a
        vörösvértestek élettartama kb. 120 nap, a vérkeringésben csak 10-12 napot töltenek, így az akklimatizálódott személy nagyjából ennyi ideig őrizheti meg sűrű vérét az alacsonyabb régiókba való visszatérés
        után.

        A szervezet azért képes emlékezni a korábbi élethelyzetekre, s
        egy-egy újabb magaslati tartózkodásnál többnyire olajozottabban reagál a
        körülményekre. Az akklimatizáció kb. 2800 méter fölött indul be, s
        nagyjából 5500 méterig lehetséges, afölött a szervezet a túlélésre
        játszik. 7500-7800 méter tájékán kezdődik az ún. halálzóna, melyben az
        oxigénhiány már olyan jelentős, hogy a szervezet működése 1-2 óra alatt
        összeomolhat, tüdő-, majd agyödéma alakulhat ki. Ezt a magassági szintet a hegymászók többsége oxigénpalackkal éri el.

        Ennek persze megvan az a veszélye, mintha víz alá merülne az illető, hogy bármilyen technikai probléma, vagy az oxigénkészlet felélése esetén azonnali légzési nehézségek lépnek fel. Mi megfelelő, sok éves felkészüléssel, az expedíciót megelőző edzésprogrammal, a helyszínen pedig bevált akklimatizációs stratégiával igyekszünk elejét venni annak, hogy a hegyen bármilyen magasságból adódó probléma jelentkezhessék.

        Emellett rendkívül fontos, hogy megfelelő,  tapasztalatainkon, önismeretünkön alapuló döntéseket hozzunk a mászás, különösen a csúcstámadás során. Ez azt jelenti többek között, hogy az ember tudja azt, meddig mehet el, mikor kell visszafordulnia. Vannak persze olyan helyzetek, mikor roppantul nehéz adekvát döntést hozni, elmenni a végsőkig, de nem lépni át azt a bizonyos  határt, ahonnan már nincs visszaút. Hiszen a csúcs még csak félúton van.

        A tapasztalatok szerint egy 8000 méter fölötti csúcs megmászásához
        többnyire legalább 3 hetes magaslati (4-5000 m feletti) tartózkodás
        szükséges, mely természetesen nagyobb magasságokba (6-7000 m) való feljutásokat is magában foglal. Ezt az időtartamot aztán nagyon sokszor megnyújtják logisztikai, egészségügyi, legfőképpen pedig időjárási problémák.

        Jelen esetben nagyjából túl vagyunk az akklimatizációs szakaszon, bár
        hárman nem aludtunk 7000 m közelében. Legutóbb a havazás és az ebből adódó lavinák, melyek a kettes tábor alatt zúdultak le, akadályozták meg, hogy fönt aludjunk 7000 m fölött. 3 éjszakát töltöttünk azonban 6400
        méteren, s egy túra alkalmával 6700-6800 méterre jutottunk.

        Tapasztalataimat figyelembe véve ez alkalmassá tehet minket a csúcs
        elérésére, ugyanis a Gasherbrum II. (8035 m) esetében sem aludtam 6300 m fölött a csúcstámadás előtt, a Hidden Peaknél (8068 m) pedig csak egy éjszakát töltöttem 6400 méteren, mielőtt a csúcsra indultunk, ráadásul ott az alaptábor is 600 méterrel alacsonyabban feküdt. Ehhez még talán azt is hozzá vehetjük, hogy a Cho Oyu bár magasabb, sokkal lankásabb, tehát kevésbé megerőltető hegy. Így talán elmondhatjuk, készen állunk arra, hogy immár egészen a csúcsig kapaszkodhatunk, ahogy Pakisztánban mondják: inshallah (azaz, ha Isten is úgy akarja).

        A jelenlegi időjárás előrejelzések azonban nem sok jóval kecsegtetnek: a
        következő 8 napra erős szelet jeleznek, 50-60 km/órásat 8000 méteres
        magasságban. Ilyen szélben lehetetlenség ezekre a hegyóriásokra feljutni. A türelem, az állhatatosság  s a remény napjai köszöntenek ránk. Fontos, hogy megőrizzük jó egészségi állapotunkat, erőnlétünket, lelki
        szilárdságunkat, harci kedvünket. Talán a legnehezebb időszak elé nézünk.


        Alaptábor (5700 m), szeptember 25.                        Mécs László

         


        Egyelőre az időjárás nem alkalmas a felfelé haladásra és nem jók az időjárás-előrejelzések sem. Több expedíció is a visszafordulás mellett döntött, de a magyar csapat kitart.

        Kollmann András és serpája, Pemba Nuru 7100 méterig mentek fel, ők hozták létre a II-es magashegyi tábort, míg Erőss Zsolt, Horváth Tibor és Szlankó Zoltán 6800 méterig jutott.

        Kollár Lajos jelentése az előretolt alaptáborból (ABC, 09.23.):

        "Sok a hó és rendkívül rossz az idő, de a mostoha viszonyok ellenére áll a II-es tábor 7100 méteren, és Zsolték egy köztest is létrehoztak 6800 méteren. Jelenleg mindenki lent van az előretolt alaptáborban 5700 méteren, mert feltehetőleg 4-5 nap kényszerpihenőnk lesz.

        Akik gyengébben bírták az akklimatizációt, holnap lemennek 2-3 napra az alsó alaptáborba 4900 méterre egy kis pihenésre. De a lényeg, hogy pár nap múlva, ha az időjárás engedi, elindul az első csúcstámadás."
         


        Rossz az időjárás, várakozik a csapat. Egyelőre az időjárás nem alkalmas a felfelé haladásra és nem jók az időjárás-előrejelzések sem. Több expedíció is a visszafordulás mellett döntött, de a magyar csapat kitart.

        Kollmann András és serpája, Pemba Nuru 7100 méterig mentek fel, ők hozták létre a II-es magashegyi tábort, míg Erőss Zsolt, Horváth Tibor és Szlankó Zoltán 6800 méterig jutott.

        Kollár Lajos gyorsjelentése az előretolt alaptáborból (09.23.):

        "Sok a hó és rendkívül rossz az idő, mindenki lent van az alaptáborban. A rossz viszonyok ellenére áll a II-es tábor 7100 méteren és Zsolték egy köztest is létrehoztak 6800 méteren."


        WEBBeteg háttér: A fagyási sérülés elsősorban a lábakat, kezeket, orrot, füleket veszélyezteti, ám komolyabb lehűlés esetén külső segítség nélkül nincs esély a fagyhalál elkerülésére.

        A hideg hatására beindul a szervezet védekező reflexe, melynek következtében érösszehúzódás, érszűkület jellemzi a hidegnek kitett területeket. A védekező mechanizmus a későbbiekben azonban káros következményekkel jár, hiszen a tartós érszűkület következtében sérül az adott területek oxigen- és tápanyagellátása. A teljes cikk ...





        Az expedíciót előbb elhagyó Kelemen Ferenc és Tóth Zsolt szeptember 19-én, vasárnap 10:20-kor érkezik meg Budapestre!



        Jelentés az expedícióról: a havazás miatt a magyar csapat pár napig nem indult el további táborok kiépítésére, a kínai expedíció viszont igen. Őket és serpáikat lavina vitte el a Cho Oyun, a mentés folyik.



        Kollár Lajos levele az előretolt alaptáborból 09.18., szombat:



        "Ma reggelre kisütött a nap és reményeink szerint egyre távolodik a monszun. Két nappal ezelőtt történt egy baleset a II-es tábor fölött: a kínai csapat előmászói fix köteleket helyeztek el a II-es és a III-as tábor között, mikor egy lavina elsöpörte őket. A hírek szerint senki sem halt meg, de sérültek vannak. A mentés önszerveződéssel folyik.



        Sok hó esett az elmúlt négy napban, Mécs, Wetzl, Gál és én az I-es táborba készülünk. Szombat kora délután fölmegyünk és vasárnap reggel jövünk vissza. Erőss, Szlankó, Horváth, és ha Kollmann Andris és Pemba sherpa is rendben lesz, akkor felmennek az I-esen keresztül a II-e táborba, és elhelyezik a sátrakat és némi felszerelést 7200 méteren. A csapat tervei szerint ez elég kell, hogy legyen akklimatizációs előkészületnek, így a következő fölmenetnél a III. tábor már egy előretolt csúcstámadó tábor lenne 7600 méteren. Ez egy rövidített program, de jó előkészületi állapotban simán kivitelezhető.







        A sízők, Wetzl Péter és Mécs László egészen a II-es tábor eléréséig nem viszik a léceket, mert a cél az akklimatizáció. Az utolsó felvonásban, a csúcstámadási szakaszban kerül sor a lécekre."


        WEBBeteg háttér: A téli sportok esetén nem csak a bőrünk, de szemünk is igen intenzíven ki van téve a környezeti hatásoknak: hideg, jelentős hőkülönbségek, a szél és a fűtött helyiségek fokozott szárító hatása.

        A magas hegyeken figyelni kell a fokozott UV-sugárzásra – a vékonyabb légrétegen áthaladó fénysugarak a fehér havon akár 60-80 százalékban visszaverődhetnek. Szemüvegviselőknél – főleg nagyobb dioptria érték esetén – baleset veszélyt jelent a korrekció hiánya. Dioptriás szemüveg viselése sajnos több kényelmetlenséggel járhat: hőkülönbség hatására még páramentesítő réteg mellett is bepárásodás, sérülés jelentkezhet. A teljes cikk ...


        A lista folytatódik a következő oldalon, kérjük lapozzon!

      • Blog leírása

        A Magyarok a Világ Nyolcezresein idei expedíciójának célja a 8201 méter magas Cho Oyu, a világ hatodik legmagasabb csúcsa, amely Nepál és Kína (Tibet) határán fekszik. Az expedíció hivatalos egészségügyi blogja.
        Látogatás: 26483 alkalommal

        A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

      • Hirdetések
      • Saját oldal

      • Archívum

      • Hirdetések