• A nárcisztikus személyiségzavar



        A nárcisztikus személyiségzavar létező rendellenesség, amely a beteg önmaga iránt érzett erőteljes szégyen- és elégedetlenségérzetéből táplálkozik.
        Ugrás az eredeti cikkre: A nárcisztikus személyiségzavar

        A fórumban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság- és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal. Orvos szakértőinknek szánt kérdését ne itt, hanem az Orvos válaszol rovatban tegye fel!

        Túléled!

        Hozzászóló:Montana13, 2016-03-26 19:32
        Igen! De nagyon nehéz lesz, erre készülj fel! Másfajta a kötődés az ilyen emberhez, sokkal nehezebb megválni tőle, mint egy átlagos embertől. De sikerülni fog, ha tudod tartani a "no contact"-ot. Én drukkolok neked! Egy szintén pedagógus

        Elvesztem...

        Hozzászóló:Gapeki, 2016-01-19 11:05
        Válasz erre: Montana13, 2016-03-26 19:32
        Sziasztok!! Mondjátok, hogy ezt már fél lábbal is kibírom. Mert az elmúlt hat és fél évben már szenvedtem eleget. Nem létezik, hogy még most is én húztam a rövidebbet. Mintha a saját gondolataim olvasnám vissza az itt megjelenő sorokban. 38 éves, egy gyermekes pedagógus vagyok. És jelenleg túlélek. Azaz, REMÉLEM!!! Mondjátok, hogy igen!!!

        Üdvözlöm Önöket.Először is engedjék

        Hozzászóló:Vendég, 2015-05-16 15:05
        Üdvözlöm Önöket.Először is engedjék meg, és már elnézést Suni nevű hozzászólótól. "Le akarunk fogyni, de amikor elsétálunk egy bolt mellet akkor mégis a chips mellet döntünk. Ekkor akkor ezek szerint még plusz meg is kéne jutalmazunk magunkat, hogy telezabáltuk magunkat? " mellet=mellett,ekkor akkor kezdetű mondatot sem értem, és nem vagyok nyelvtanár(követek el hibákat) de a szóismétlések és úgy az egész mutat valamit, pláne nem azt, hogy megértené miről szól a cikk. Már elnézését kérem. De lehet az a véleménye a dolgokról, joga van hozzá. Az tény, valószínűleg nem élt ilyen illetővel, pláne empatikus képessége is sok lehet ha átérzi ennyire azokat a hozzászólásokat akik szenvedtek(szenvednek) a cikkben leírt "kapcsolatban" nárcisztikus emberektől, emberekkel. Sisko, reagálása tökéletes volt Suni nagyszerű észrevételére. Szeretném leírni az én személyes véleményem, tapasztalatom. Megkérném a Hölgyeket, ahogy István szintén szót ejt róla, fogalmaz, ne legyen már ez is csak Férfi "betegség" azért. Férfi vagyok és sajnos belefutottam egy ilyen Hölgyikébe. DE!!!"Edward de Bono pszichológus professzor gondolata szerint egy egész kultúrában a nárcisztikus, önimádat felé való eltolódás figyelhető meg, hátterében pedig az önbecsülés hiánya áll. Ez nem csak egyes embereket érint, hanem már egész társadalmakat." Ezért sem lenne jó általánosítani. Sokan ahogy olvasom, úgy látom nem tudnak elszakadni és azt szeretnék pont ha Ők lennének azok akik megváltoztatják a nárcisztikus, és egyéb személyiségzavarral küszködők életét. Sajnos a válasz, nem fogják tudni,Ha a nárcisztikus nem látja be és Ő maga nem szeretné a változást. Bár előszeretettel kaptam meg speciel én azokat Tőle, hogy senki nem változik csak Ő. Sajnos Ő is csak felszínesen ,külsőségekben változott 17-18 éves korától. A gyermekkorban elszenvedett elelki sérülést nem fogja pótolni egy "kapcsolat" sem, hiába szeretik. Egy Felnőtt kapcsolatban, nem lehet anya, apapóló valaki, a szeret meg magában kevés lesz, hiszen gyerekkorban kezdődik a nevelés, szeretet, odafigyelés stb. Ki kell tudni mondani kutyából nem lesz szalonna. Ha valaki felvett bizonyos attitűdöket, 20évig, azt komolyan ki gondolja elfelejti azért mert szeretik? Ő megvan győződve arról Ő a legokosabb mindenki más hülye,nem érti meg senki, és igen addig használja az embereket még azokból pozitív részeket ki tud szívni csúnyán mondva. Amikor már nem kap neki tetsző dolgokat, a másik nemhogy negatív lesz a szemében, hanem úgy eltapossa, hogy öröm lesz abból felállni. Ha mutatnék egy levelet,hogy azt bizony egy Nő írta, valószínűleg az olvasók 98%-a nem hinné el. Megtettem speciel mindnet amit tudtam, hogy segítsem, a jó szándék vezérelt bármit mondtam hasztalan volt. Dobott engem pár hónap után egy ismerősért, aztán az is egy másikért. Most ott tart inkább(menekül valójában) egyedül marad mert milyen Férfiak vannak. És a Spiritualitásba menekül. Ami még csak baj sem lenne, hiszen inkább oda, mint az alkoholba vagy más egyébbe. De ALAPOK nélkül még nagyobb káoszt fog generálni. És lesz mindig aki adja alá a lovat, hiszen nem lehet átlátni egyből az elején , meggyőző, szeretni való, stb. Speciel tisztában voltam a múltjával és a lelki sérülésével. Bíztam benne változott, vagy tényleg szeretne változni. De NEM változott csak az Ő nézőpontja szerint. Majd Ha Ő szeretni fog valakit attól elfogadja a segítséget. Nos engem is szeretett akkor el is fogadta, amíg tartott a szeretet, majd a másiktól is amíg azt tartott. A következőtől is elfogadja ideig óráig. Hangsúlyozom! Ideig óráig. Vannak csúnyán mondom, hulladék emberek tisztában vagyok vele, de azt,hogy senki nem érti meg nehéz elhinnem. Mondtam nem egyszer neki nem rám vetítsd,(projektál) ami benned van, hanem nézz magadba. Egyszer sem történt meg.Mondtam neki először magát tegye rendbe, vagy szakember által, vagy Önismeret útján, aztán foglalkozzon lelki, spirituális témákkal. Semmi, természetesen hülye vagyok rész jött elő. Nem én vagyok a legokosabb a Földön valószínűleg, ezt aláírom. A "kapcsolat" elején minden szépen indul ahogy kell. De aki figyel észrevehetők már akkor is gondok. Kiugrások, érzelmi hullámvölgyek amelyek olyan széles skálán mozognak, hogy egy matematika szakos sem tudná felvázolni. Egyik órában fekete, a másikban már fehér, de lehet percek kérdése is akár. Olvasom egyeseknek évtizedek mennek el így az életükből.Amit mondhatok nekik, az sajnos az Magukat fogják felőrölni, tönkretenni egy ilyen egyén mellett. Tapasztalatból mondom. Mindent megtettem érte, De még attól is többet, hogy segítsek, a jó szándék vezérelt. Szeretik az illetőt írják sokan. Értem én, csak azt nem miért. Speciel elmondtam neki én kevesebb jót kaptam ebben a "kapcsolatban" mint ő. De lássuk már be, ez nem "kapcsolat". Legalább is nekem se egy "baráti vagy társkapcsolat" nem egyoldalú, egyirányú. Aki azt gondolja majd megváltoztatja ő az illetőt gondolkozzon el azon miért szeretné ezt a "dicsőséget" magának. Hiába szereti, gyerekkori szeretetet , traumát, nem tudja pótolni egy harmadik személy. Egészséges felnőtt kapcsolatban két egészséges ember élhet. Empátia? Szeretné azt hinni a nárcisztikus, hogy van neki. Nincs sajnos. Többnyire magával van elfoglalva és azzal Őt bizony senki nem érti, és neki milyen rossz. Különben én speciel nem haragszom a Leányra,(hiszen ha ilyen dogai vannak valakinek miért haragudna épeszű ember) mondtam neki nem tudunk kommunikálni sem,(a bizalmi rész egy külön rész lenne gyerekkori területen) nekem padig az alap egy "kapcsolatban". megmondom őszintén, eddig is kerültem az ilyen típusú embereket, ezután sem lesz ez másképp. Tanulópénz vagy nem is tudom minek nevezzem, de szerettem különben mert megszereti az ember hiszen ha van empatikus képessége az illetőnek, észreveszi mi zajlik a háttérben és meglátja a szenvedést a nárcisztikusban, akit pedig szeretünk pláne nem szívesen látjuk szenvedni. De akit nem szeretünk azt sem kell nézni,hogy szenved ne legyen azért egy ember sem ennyire érzelemfüggő, hogy egy nárcisztikust szeretünk megteszünk neki mindet, eltűrünk mindet,(megaláztatásit, sértéseit) egy hajléktalant vagy aki összeseik előttünk azt nem szeretjük hiszen nem is ismerjük ezért nem is foglalkozunk annyira sem vele, hogy esetleg mentőt hívjunk neki, odaszóljunk minden rendben van e vele. Emberileg lejtmenet a mai kor, technikailag természetesen fejlődés, engem az annyira nem hat meg. https://www.youtube.com/watch?v=8NvI8BY2laEhttps://www.youtube.com/watch?v=mDCyQzhZckIKöszönöm ha elolvasták, remélem nem élik át azt amiket én, de látom már átélték jó sokan. Ami meg át kell élni mindenkinek, azt át is fogja.Nézzük meg először milyen a Világ amiben élünk, milyen sajátságokkal jár együtt. De az sem 10-20-30 éve kezdődött. A nárcisztikus nagyon jól tud még manipulálni, akár érzelmekkel vagy bármi mással. De a kor egyik jellegzetessége a Hipokrita emberek szép számban való részvétele szintén. Napestig lehetne sorolgatni, taglalni dolgokat. A Pszichológus azzal foglalkozik ami ebben az életben akár gyerekkorban, akár máskor éri az embert. De ez csak egy része a dolgoknak. Depresszióról mániákus depresszióról nem is beszélve ami nemhogy népbetegség, hanem világjárvány lassan.Az lenne a jó ha a nárcisztikus is tisztában lenne annyira Önmagával, hogy észrevenné a személyiségzavart az életében vagy a lelki sérülés okozta károkat felismerni. Az lenne a Jó hangsúlyozom. Mert mondhatja ő nem tökéletes vannak hibái, de meg tud e nevezni egyet is???Örültem volna HA változik ami szerinte megtörtént. Csak nekem az felszínes és külsőség nem az ami igazán fontos lenne.

        Kedves Rachel, és még akit érdekel! Hogy

        Hozzászóló:Vendég, 2015-05-14 07:18
        Kedves Rachel, és még akit érdekel! Hogy mit lehet tenni?Ha kedves az életed, egészséged. Jó alapos lakástakarítás, kertrendezés, egyetlen pókháló sem maradjon, vagy szál gaz, vagy nagyobb göröngy a földön! Elkezdeni segíteni emberbaráti szervezetnek, vagy állatmenhelynek...Vallásunk tanait alaposabban megismerni és alkalmazni a mindennapi életünkben. Mindenfélét kidobni amit már rég nem használunk, leadni az esetlegesen felszedett pár kilót. Sokat sétálni, esetleg kondizni. Májméregtelenítést a felhalmozódott stressz miatt máriatövis olajjal pl.Felhívni a lelki segélyszolgálatot, ill. pszichológushoz menni. Orbáncfűvel, citromfűvel aludni.Nem felvenni a telefont, ha hív, és letiltani a számát, és az e- mailjeit is. Én ezt megtettem 15 közös ismerősünkkel is. Tiltólista a facebookon......nehogy valami információ véletlenül idecsorogjon róla. Régi ismerősöket is felkeresni, nemcsak a barátokat, de őket mindenképp, velük mindenfelé elmenni, ahova lehet. Inni 1- 2 dl finom vörösbort hetente ( antioxidáns, és kicsit ellazít). És a lehető legtöbb mindent jó mélyre elrakni ( ha értékes, ) vagy kidobni, vagy legalább szem elől eltenni, ami rá emlékeztet szakítás után. Pár hónap lehiggadás után elkezdeni másokkal ismerkedni akár a társkeresőkön is. Előtte: mihamarabb feladni a reményt, hogy megváltozik, és elkezdeni szervezni a különlétet....És megtanulni a leckét: felismerni az ilyet ezek után, és hamar abbahagyni vele az ismerkedést. Sajnos nincs más út. Ha valaki jobbat tud, szóljon.

        Sajnos azt gondolom, nagyon sok ember kuzd

        Hozzászóló:Vendég, 2015-05-10 14:14
        Sajnos azt gondolom, nagyon sok ember kuzd ezzel a gonddal. Az en hazassagom is emiatt ment tonkre. Semmit nem lehetett igazan megbeszelni, minden problemaert engem okolt, o soha nem volt semmiert felelos, lenezo, folenyes, semmibevevo onzo ember. A gondom az, hogy amellett, hogy pontosan leirja a cikk az ilyen ember termeszetet, semmi tanacs, vagy fogodzkodo nincs arrol, hogy hogyan lehet ezt a szenvedo felnek kivedeni, vagy hogyan lehet viselkedni a leirt helyzetekben.

        Üdv mindenki!Egyet javaslok: tanuljatok

        Hozzászóló:Vendég, 2015-05-07 02:12
        Üdv mindenki!Egyet javaslok: tanuljatok meg egyedül lenni! Szeressétek magatokat! Valami veletek sincs rendben, ha így rákattantok egy másik emberre, és nem tudtok meglenni nélküle. Szerintem legalábbis minden ember önmagában egy egész, vagy legalábbis adni az tud, aki egész. Szóval ne féljetek az egyedülléttől, az isteni dolog! :) Aki szarul bánik veletek, annak lapát! Ennyire egyszerű!

        innen már nincs kiút, egyre jobban lerombol

        Hozzászóló:Vendég, 2015-05-05 16:28
        innen már nincs kiút, egyre jobban lerombol engem is. nem merek lépni, szinte a nulláról kellene kezdenem mindent elölről. elszomorít, és fáj, hogy én roppanok bele ennek a mérgezett kapcsolatnak a létébe, rajta meg se látszódik. valóságos lelki roncs vagyok, 0 önbizalommal.

        Kedves lányok, fiúk ! 16 évig voltam áldozata

        Hozzászóló:Vendég, 2015-04-29 18:09
        Kedves lányok, fiúk ! 16 évig voltam áldozata egy ilyen nőnek. Azóta rengeteg anyagot olvastam át. Általában nincs olyan, hogy valaki egyetlen ilyen személyiségzavarral küzd. Sokszor különböző arányban keveredve különböző súlyossági fokozatban jelentkeznek az ilyen problémák. Az egyes személyiségtorzulások típusai átfedésben is vannak egymással. Hogy minek diagnosztizálja egy szakember, függ a különböző "iskoláktól" (irányzatoktól) is. Érdemes áttanulmányozni a szociopátia, pszichopátia, borderline személyiségzavar, disszociális személyiségzavar keresőszavakra a találatokat. Egy biztos, ezek a különféle pszichikai elváltozással élő személyek felismerése sokszor nagyon nehéz. Csak el kell olvasni több itteni posztot, azok is mutatják, fél-egy-kettő vagy akár több év is lehet. Amit tudok mondani 16 év, valamint a családomban és ismerősöknél lévő ilyen személyiségzavar 40 évnyi tapasztalatával, soha nem fog megváltozni !!! Akkor sem, ha 1-2 évig tünetmentes. Megfigyelésem kiterjedt több közeli ismerősre is, azokkal is ugyan ez volt a helyzet. A gyermekkoromban 5 embert rám-uszító osztálytársam 40 év után is pont olyan eszetlen és agresszív, bár sok évig többször látszólag elmúlott nála is. Valójában soha. Több ilyen sztorit ismerek alaposan, sok-sok eseménnyel, másik osztálytársamnál látszólag kevésbé agresszív, de súlyosabb pszichikai jellemzőkkel ugyan ez lejátszódott, rajtam kívül is mindenhol probléma lett velük, bárhova vetette őket a sors. Hasonlóan női sztorik is vannak. A lényeg: nem változnak meg soha, erre ne számítsatok !!! Figyelni kell az árulkodó jeleket: megbánás, szégyen, bocsánatkérés, nyitottság (tehát leül beszélgetni a problémákról ha kéred, őszintén), hibák beismerése - ha ezek nincsenek meg, akár csak egy is, nagy az esélye hogy problémás. Rugalmasan kell kezelni az intő jeleket. Egy példa: nem várható el olyan vélt hiba elismerése, amit el sem követett - ez evidens. Ezek nem fekete és fehér alapon mennek, akár mindkét fél is elkövethetett hibát/hibákat. Az egészséges személyiségekkel meg lehet oldani/feloldani ezeket. A sérültekkel is, ezért nagyon vigyázni kell, ugyan is megtanulják a viselkedési mintákat, és szükség estén "eljátsszák", mint egy színész !!! Még a szakembereket is képesek becsapni, sokszor olyan kiváló színészek is vannak köztük !!! Ezért aztán nagyon óvatosan és gyanakvással kell vizsgálni. Az állandó vizsgálat és gyanakvás már üldözési mánia (akkor már te (is) vagy (a) problémás, tehát itt is érvényes az arany középút betartása. A szabadulás nagyon nehéz, ezért ha felismered minél előbb lépj ki (ajánlott). A biztos felismerés csak a sokszoros sikertelen megoldási kísérletek után képzelhető el. Tehát egy összeveszés egy hétig még nem az, problémák mindig előfordulhatnak egészséges emberek között is. Az igazi választ ezek megoldásai mutatják meg, ilyenkor karakteresek a személyiségzavarok tünetei. Nőknél és férfiaknál egyforma arányban előfordulnak. A minden áron/döntően férfiakra kenés egyes oldalakon és "szakértőknél" az elszabadult, férfigyűlöletbe átcsapott "női egyenjogúság szekták" eredménye. Ezekben döntő többségben már ilyen pszichikailag sérült nők vannak (sajnos, a többi elmenekül, lásd: más szélsőséges csoportokban is csak hasonló szélsőségesek vannak/csatlakoznak/maradnak meg). Tehát nem kell bedőlni az uszításnak (a nőkre uszításnak sem !!!), mert a személyiséged részévé válhat tanulás/bevésődés miatt (amit sokszor elszajkóznak hajlamos bevésődésre az embernél, lásd: az összes diktatúra ugyanezt a módszert használta évszázadokig) !!! Végül Mindenkinek azt kívánom, sose ismerje meg ezeket a borzalmakat, amikről itt írunk !

        Kedves Sorstársaim!Így kell szólítanom

        Hozzászóló:Vendég, 2015-04-21 14:24
        Kedves Sorstársaim!Így kell szólítanom benneteket, mert azok vagyunk. Azok voltunk az elején, a közepén, a végén és azóta is.Elhittük - én elhittem -, hogy a legnagyobb csoda történik meg velem 35 éves koromra. Megismertem egy csodát, akiről soha sem gondoltam, hogy velem vele, hogy vele lehetek, de tavaly nyárra így lett.Csak 8 hónapot töltöttünk együtt, de az nagyon intenzív és tömény volt. Egymásba habarodtunk, egymásba szerettünk, közös jövőt terveztünk, össze is költöztünk (nála), majdnem megtörtént velünk a lehető legnagyobb csoda, majd majdnem megöltük egymást. Sok minden történt. Egy biztos volt sokáig, legalábbis így állította be, én meg sokáig hajlandó is voltam ezt elfogadni: a szép - és így utólag kevés - pillanatért ő tehet, a kapcsolatunk megromlásáért pedig én vagyok a hibás. Hónapokig egyfolytában bocsánatot kértem, a kapcsolatunk gyakorlatilag mentegetőzések sorából állt. Mint kiderült: mindenért én vagyok a hibás. Ami a legjobban zavar - és ez állítólag nagyon jellemző a narcisztikusokra -, beszélni vele nem lehetett. Soha semmiről. Voltak problémáink, amelyeket sem kibeszélni, sem megbeszélni nem tudtunk. Soha sem mondta el a motivációkat. Szerinte nekem kell tudnom, hogy nekem miben kell változnom.Annyira a hatalmába kerített, annyira elhittem, hogy vele jó lesz, illetve vele lesz jó, hogy mindent elhittem, és eleinte mindent meg is tettem. Az elmúlt napokban ezt a következőképpen fogalmaztam meg: elindultunk egy közös úton. Poros földút volt, de nyár lévén én szívesen sétáltam mezítláb. Azonban valahonnan szereztem egy lovat. Sajnos átvitt, és a szó szoros értelmében is felültettem rá, illetve beültettem a nyeregbe. Bár az átlagnál kisebb önbizalommal rendelkezem, a helyén van nagyjából az önértékelésem, és amikor egyre-másra jöttel elő az érthetetlen problémák, a lovat kirúgtam alóla. Onnantól kezdve már együtt sétáltunk a poros úton mezítláb. Na az nem tetszett nekem.Döntésemben természetesen az nagy szerepet játszott, hogy nem kaptam meg azt, amit elvártam volna azért cserébe, amit adtam. Tisztában voltam vele, hogy nem lehet patikamérlegen mérni a dolgokat, de elvártam volna. Türelmet, megértést, érintést, közösséget, támogatást. Nos, ezekből gyakorlatilag csak a csöpögtetést ment. Ezt ő részben belátta, részben pedig elegendőnek érezte. Ezzel szemben nekem meg kellett volna értenem azt, hogy számára a folyamatos apró pici kedvességek jelentik az éltető erőt. Úgy érzem, nincsenek nagy igényeim: közös ébredés, kávét viszek az ágyba, közösen indulás reggel a munkába, este vacsora az asztalnál (!!), bújjon hozzám, túrjon a hajamba, és mondja azt, hogy minden rendben lesz. Ez nem ment. Most már tudom, hogy nem velem volt a baj. Ez az én Gyönyörűségemnek nem megy.Az állandó hibáztatás és vádaskodás, a lelkiismeret-furdalás ébresztés mellett még van egy fontos dolog. Ez pedig a szabadságvágy kellő megélése a narcisztikusok számára. Mi decemberben eljutottunk oda, hogy együtt akarjuk leélni az életünket, mégpedig többen. Adtunk a csodának egy esélyt, Ő pedig azonnal élt vele. Most már úgy látom, hogy kettőnk közül tényleg én akartam jobban. Amikor kiderült, hogy állapotos, minden még rosszabb lett. Az állandó zrikálások és piszkálódások elviselhetetlenné váltak. Belátom: az én reakcióim sem voltak a legjobbak egy állapotos nővel szemben, de már tudom, hogy azokat csak kiprovokálta belőlem. A januárunk ennek megfelelően egy rémálom volt. Februárban egy nagy veszekedés és családi dráma után szétköltöztünk. Ezt követően megtette azt a szörnyűséget, ami számára megváltás volt. Ő nem tud, és nem is akar ilyen jellegű kötöttségek között élni.Azóta volt pár találkozásunk. Olykor próbáltunk beszélgetni, de nem ment. Legutóbb már csak a jóra akartam emlékezni, és ölelni egész este. Ez maradt meg nekünk. Iszonyatosan kötődöm hozzá, talán még ő is hozzám. Olykor még keres, de tudom, hogy nekem kell erősnek lennem. Nem szabad ellágyulnom és közel engednem magamhoz. Nem szabad magamat kínoznom, és nem szabad neki teret engednem a bántásra. Mert ő bántott engem, de ezt nyilván soha sem látja be.Sokat utánaolvasva a témának, tudom, hogy nem lesz könnyű az elengedése, de már jó úton vagyok.Ti sem tehettek mást! Engedjétek el, és szerezzétek vissza magatokat!Minden jótSt. Patrick

        Olvasom az írásaitokat és potyognak a

        Hozzászóló:Vendég, 2015-04-20 13:40
        Olvasom az írásaitokat és potyognak a könnyeim! Én épp egy ilyen kapcsolatot próbálok túlélni. Most tartok az ébredés szakaszánál ahol már látom inkább köszönettel tartozom az utánam jövőnek h megszabadított ettől az embertől mintsem haragudjak rá. Sajnálom h vannak sorstársaim és egyben örülök is neki, mert már azt hittem csak én túlzom el a dolgokat és én nem voltam elég türelmes és stb..... Egyet szeretnék tudni, ahhoz h a jövőben ne tudjon fogni rajtam, ne üldözzön mi a helyes reakció vele szemben? Ez nekem nagy kérdés....