ahogy ígértem

Szóval ahogy ígértem,bemásolok ide egy kis szöveget,ami msn beszélgetés részletei,de ugy,hogy kivannak szedegetve,ezért nem összefüggőek a szövegek,de szerintem így is érthetö lesz.Remélem hasznára lesz valakinek.Ja és nem tettem idézöjeleket,de csak azért mert lusta voltam.:S:DPusz mindenkinek és jobbulást!!

Kiállni az igazadért, a véleményedért, a meggyőződésedért - ettől leszel az, aki vagy. Ez a te személyiséged.
És közben megadni a másiknak azt a jogot, hogy ő megtartsa a saját vélményét, de tudatosítani, hogy ebben az esetben nincs semmi gond, de nem tudunk egy uton haladni tovább.
És ha kell, kenyértörés történik.

Isten meg akar tanítani arra, amire eddig nem is gondoltál: mennyire erős vagy, és képes vagy valamire. Igenis minden ember erős arra, hogy higyjen önmagában. Azt mondja Józsuénak: "Légy erős" Ez nem más: Legyen önbizalmad, menj, küzdj! S én a küzdelemben fogom a jobb kezed!

merj azonosulni multaddal és azzal, aki vagy, és nem azzal, akinek elképzelted magad, vagy mások Téged!

Sajnos a rossz dolgok lettek számodra természetesek, és a jók a természetellenesek. Amikor kezd megfordulni, akkor a jóról hiszed azt, hogy rossz, és fordítva. A tested és a lelked elkezd rugaszkodni ellene. Így megijed, mert a megszokott álbiztonságból, aminek a foglya voltál, szabadulni akarsz. De fogva akar tartani, ezért félelmet produkál benned.

A pánik azért van, mert a lélek, vagyis a te lelked, benső személyiséged nem tud felszínre törni. Elnyomod a szokásokkal, a társadalmi elvárásokkal, és egyéb képzett ideákkal. Ismerd meg magad. Isten olyan lehetőségeket ad neked, amik által felszinre hozhatod érzéseidet. Ha minden esemény elől elzárkózol, csak mert szerinted nem szimpi, akkor sosem fogod megismerni magad, és a lelked segítségért fog kiáltani, de te erőszakkal elnyomod.

Gyógyulásom legnehezebb része úgy indult: remegő lélekkel, dobogó szívvel álltam a helyzetek elé. Csak úgy tudtam Istennel győzni, hogy elkezdtem őszinte lenni az adott helyzetben. Javaslom tegyél te is így
Őszintén. Ha félsz,. mondd el, hgy félsz, de cselekedj.

 engedned kell az eseményeket haladni és nem beleszólni. Ami ellen nem tehetsz, olyankor kivárni, hogy mi lesz.

Van , hogy rámtör a félelem, de mivel tudom, hogy ezt az agyam csinálja, így egyszerűen tudomásul veszem, hogy most ez van, de hamarosan el fog mulni.De ez gyakorolni kell.

nem elfutni kell dolgokelől, hanem megélni azokat.

Eddig a szervezetm a rosszra állt be, és azt érzékelte normálisnak. S amikor a jót akarom csinálni, azt hiszi, ez nem jó. És át kell állni - ez pedig hosszú idő, nem szabad feladni. És idővel valóban elkezdtem átalakulni.Voltak zsibbadások, rengeteg félreértelmezett jel. A szervezetm szó szerint elkezdett menekülni a jó elől, vissza a rosszba.Mert azt szokta meg, és Abban lelt "biztonságot".

és még annyit: nem szabad akarnod hamar meggyógyulni, mert az sem egészséges. Nekem volt olyan, hogy hirtelen nagy öröm és boldogság ért. ALig tudtam elviselni.Jobb, ha fokozatosan megyünk át a normálisba- de a napi teendőket meg kell csinálni, még ha estére ki is purcansz. De nem fogsz, csak úgy tűnik.

nekem is ugy ment, hogy elkezdtem magam megerőszakolni, szó szerint. Olyat kezdtem el csinálni, mint más normális ember. ÉS BIZONY FÁJT!!!! De megcsináltam, és így kezdtem el erősödni, és láttam, hogy amiktől félek, nem reális dolgok.

Mivel gyermekkortól kezdve az ember izgatott helyzetekben van, és ez részévé válik, gyermekkorban nem tűnik fel. Beleivodnak a zsigereibe. És ez halmozódik, halmozódik. És mint a lufi, van egy tűrőképessége. S elér egy szintet, amikor már egy kicsi izgalom is elég ahhoz, hogy kipukkanjon. Vagyis, átveszi felette az uralmat - az ember felett.
Figyeld meg magadon. Rengeteg inger élt, ami részeddé vált. Normálisnak tűnt, és csak akkor vetted észre hogy nem normális, amikor már kezdett eluralkkodni feletted.

Ha nyugodt akarsz lenni, akkor sem megy, mert hozzászoktál az ingerekhez, és ha nincs, már a szervezeted automata elkezd gyártani magának. Gyermekkorodban gyermeki méreteket ölt, felnőtt korban pedig korodhoz mérten, nagyokat.

Próbálj csak meg nyugodt maradni 1 órán át.egyszerűen nem fog menni, mert mint a koffeinra, úgy vágyik a tested a feszültségre, és akkor vagy rosszul, ha nincs inger.amikor elkezdtem kimászni ebből erre jöttem rá. Ülök nyugdtan, minden ok, és az agyam elkezd olyanokon járni, ami pánikhangulatot gerjeszthet bennem.És amikor a kicsikre nem hallgattam, egyre nagyobbakat ásott elő.
Ez bizony visszanyúlik a gyermekkora, szüleink idegességére, és arra, amit átadtak nekünk!Ezek halmozódtak, és bennünk lecsapódnak.

Próbáld csak ki: te mit akarsz és mit fog követelni a tested. Akarj fél óráig nyugton lenni, figyeld meg mi történik. A tested el kezd követelni.
De ha elkezd benned tudatosulni, hogy a tested beidegződött rossz szokásai nem a személyiséged része, elkezded tudni különválasztani. Nehéz, de meg lehet tanulni.
A fantáziavilágod is sérült, és mindent felnagyitva, tehát izgalmasabban élsz meg!!! Minden story vége olyasmi lehet, ami a kedélyeket borzolja, tehát halálos, életveszélyes.
Csak tudatos átneveléssel lehet változtatni, megértettem, ami hosszú és fáradtságos idő.

És ne akarj elmenekülni, kimenekülni belőle, hanem fogadd el, és csináld tovább, amit elkezdtél.

Ne is akard leállitani, éld meg a halálfélelmet - de tudd, hogy ugysem fogsz meghalni. És amikor tul vagy rajta, akkor gondold át, ahogyan kijöttél belőle. GOndolj arra, hogy milyen jó érzés utána lenni!!!! Gondolj erre...

mivel nem pár napja készülsz meghalni ezektől a tünetektől, megérthetnéd végre: ebbe nem lehet belehalni.!!!!

Mikor érzel egy ilyet, azt mondod magadban: de hiszen én most örülni akarok. Ha izgalom ér, akkor tudod, hogy van egy természetes beépitett védelmi mechanizmus. Mivel ezt is félreérted, így el kell mondanod magadnak: igen, most félni kellene, de tudod, hogy ez téves risztás. nem akarok hallgatni rá.
Ez nem fog menni 1-2-re, de dolgozni kell rajta, hogy ismét a régi érzések uralkodjanak feletted.

Gyakorlatilag tudod, hogyha buszra szállsz, nem fog történni semmi, hiszen régen sem történt. Ennek tudatában, vállalva  a remegést és szívdobogást, felülsz egy megállót, vagy 3-t (utóbbi a legjobb, mert a menekülési vágy után jön a lepihenés, amikor a szervezeted átveszi azt a tényt, hogy nem volt mitől rettegni)Engedd, hogy izzadjon a tenyér, kezdj megőrülni, stb. Éld át a félelmed. Én is igy tetem, amikor vonatra szálltam, csakhogy ott nem volt lehetőség leszállni. 50km-t menni kellett.Kimentem a wc-be, és imádkoztam, és tudomásul vettem, hogy félek. de közben igyekeztem tudatosan felfogni, hogy mi van. És emlékeztem arra, amikor még minden rendben volt, hogy hogyan éltem meg egy vonatozást. Próbáltam azokat az érzéseket visszahívni, megélni, elképzelni. Mert az agyamban az érzéseket e hyleükre kell tenni.

 ha a lélek kezd átalakulni, a szervezet annál inkább kéri a jussát, így úgy tűnik  mintha erősebb lene. Ez csak a tiltakozása a testnek, a beidegződött "szoksának", avagy paniknak, mintha azt kiáltaná: "Ne hagyje el", "Ne szokj le rólam"Követeli magának a berögződött szokást.

Ne feledd: a  nikbetegség egyik része a döntésképtelenség, és félelem mindattól, ami nehéz helyzetet hozhat.Kellenek a nehéz helyzetek, mert mindegyik után, ha megszabadultál belőle sikerélményed lesz.Figyelj oda, hogy minden esetben, amikor döntessz, tedd hozzá: én igy akartam, és ismeretem lgjobb képessége szerint cselekedtem. Ha mégis nem sikerül, nem baj, mert ismereteim alapján a szerintem legjobb döntést hoztam meg!!!!!!!!

 Ne feéedd: az agyad valószínűsészámítást végez. Nem a tényeken aggódsz, hanem aLEHETSÉGES PROBLÉMÁN!Az pedig nem ugyanaz, mint a valóság.

a tünetek cserélgetik egymást.
kinek hova sugárzik ki. Van akinek a szívére megy, van akinek a gyomrára, van akinek a fejébe..

Ez csak természetes ilyenkor. A panik akkor jon, amikor előtte a halálfélelemre találsz megfelelő indokot, és az agyad elfogadja és el is hiszi, hogy ez most valóban megtörténhet. Mivel te alapvetően félsz a haláltól, így az agyad valószínűségszámítást végez, mitől lehetne meghalni,. És már tudatosan keresed a halálhoz köthető okokat, s ha sokáig nem lenne, akkor gereál az agyad... tehát besegít!

Tudtad, hogy az agy valószínűségszámítás szerint dolgozik?
Kiszámítja a lehetséges megoldásokat azzal kapcsolatban, ami foglalkoztat. Aki a haláltól fél, annak abban segít be, hogy hogyan lehetne meghalni.
Nem nem.ez pont jó. Hiszen az agy rásegít abban, hogy jól dönthess, s ha valamivel nem vagy tisztában, akkor segítséget kérsz - így a kommunikációt is segíti.
A félelem abból adódik, hogy valamikor nagyon megijedtél, és azóta ezt nem sikerült lerendezned magaddal szemben.
AZ agyad rögzítette, és mivel félsz, azért minden kis dologra figyelmeztet, ami életveszélyes lehet. Hát nem nagyszerű partner???
Viszont meg kll tanítanod magad arra, hogy nem minden veszélyes, amit ő annak vél.
AZtán idővel átveszi ezt az új stílust, és akkor abba fog rásegíteni.

És tudom, hogy az érzéseim összezavarodtak, így amit most érzek, gondolok, tapasztalaok, nem felel meg a valóságnak.
A félelem nem azért történik velem, mert valós alapja van, hanem azért, mert egy kis izgalmat félremagyarázok magamnak.
És közben, amikor jön ez a roham azt kérdezni magadtól: igazából mi is a baj? miért izgulok? Gyerünk, mondd ki, ki vele!!!
Próbáld ki. Beszélgess magaddal ilyenkor.... Tudatositanod kell magaddal, hogy a félelem nem valós, csak mumust csináltál belőle.

 A SZERVEZET átállásához NAGYON SOK idő kell, mint ahogy a panikod sem 1 nap alatt tört ki, hanem egy hosszu folyamat eredménye lett!!!!