• Pánikbeteg vagyok 2
        Maja blogja

        Szorongás

        Ma elkerült ez a nyavaja, de szorongás és egy kis idegesség azért volt. Nem a legkedvesebb formámat hozom a mai nap, bár nagyon köszönöm zsik és zanami kedves szavait, jól estek, még munka előtt elolvastam. Jó volt így neki látni a munkának, tudva, hogy van egy anonim közeg, ahol tudnak a bajomról és még kedvesen bátorítanak is. Ez olyan titkos, mint lánykoromban az emlékkönyvem és a naplóm. Elképzelem, hogy egy virtuélis kv mellett beszélgetünk a virtuális bajainkról. Napközben dolgozgatok, jönnek az eredmények maguktól, a homlokomra biztos ki van írva valami, mert ismét vacsorára hívtak, egy olyan kellemesre. Rájöttem, hogy mindez azért van, mert mosolygok és kacarászok ezzel takarva a kínomat, s annak ellenére, hogy garbó és egy szolíd kösztüm általában a viseletem, mindez csak színben kombinálva változik, s 90%-ban fekete-fehér, lazább napokon élénkebb színű csak a cucc rajtam, de semmi hívalkodó vagy kivágott. Nem vagyok az az éríntgetős, simogatós és hízelgős sem, inkább tartózkodó. Gebe vagyok, nincs fenekem, sem mellem és még púposan is tartom magam. Na! Ezek viszont próbálkoznak. Üzletemberek, nősek és nőtlenek. Ma is! Holnaptól kevesebb vigyor, mert ez már vicc. Egész életemben lehet, hogy ez ciki - de 4 srác volt az életemben a férjemig. Nem egy nagy szám, de ez számomra elég tapasztalatot adott ahhoz, hogy elég is volt. Azért szegény feleségek és szegény én. Igen, szegény én mert ha valaki feltételezi, hogy vihető vagyok akkor nem sokra tart gondolom.. Bár, ugye említettem már, hogy a férjem a tárgyalásom sorozatait nehezen veszi, s volt már porondon bizalmatlansági tényező. Ő vajon tart valamire?? Hiába udvariasak a közeledések, számomra azért kellemetlenek. Ajaj! Egyre többet csacsogok magamról...s akkor mekkora ajaj lesz, ha éccsapa beleolvas a blogomba??