• Pánikbeteg vagyok 2
        Maja blogja

        Hajnalig

        Szóval gyermek szinte reggelig, azaz hajnali kettőig felügyeletem alatt volt, hiszen mégiscsak annyira felszökött a láza, hogy hűtőfürdőre volt szüksége. Férjem a fülhőmérő helyett vett egy hagyományos hőmérőt ma mire megérkeztem, mert így legalább nem dugdosom a gyerek fülébe álmában és állandóan. Szerintem minden szülő aggódna a gyerek miatt, szerinte mi is voltunk lázasok gyerekkorunkban és nem lett semmi komoly következménye. Nos, ez a drága ember elvitte iskolába, hát persze, hogy haza kellett hozni. ebből kisebb vita kerekedett, számomra ez felelőtlenség volt. Nos probléma megoldódott, gyermeknek semmi komolyabb baja, se torok, se fül, sem semmi kézzel fogható tehát vírus, ám antibiotikumot kapott. Az orvos ezen lépését nem tudtam követni, hisz úgy tudom vírusra nem antibiotikumot, hanem semmit kapunk, no de az orvos szerint, a várható szövődmények elkerülése miatt.. hát biztos, ő tudja!

        Szóval 4 órát aludtam és nagyon fáradtan indultam útnak, s meglehetősen sebesen is, így az autóm, mely nincs fél éves egyszerre produkált különös dolgokat. A felni, amiről nem is tudtam, hogy képes ilyenre elgörbült, miközben defektet kaptam egy kátyú miatt, közbe integetve a rohadt drága disztárcsámnak, mely elszállt a kukoricásba de annyira, hogy két kollégám és férjem kutatása sem járt eredménnyel. Viszont életemben először láttam dísztárcsát repülni, jó , magasan..nagy mutatvány volt. A kár, a kerékkel együtt csekély 65 e Ft. Ezenkívül a légzsák hibát jelez, azaz inaktív a védelem, autópályamatrica lemaradt a defekt okozta kár mérgelődése miatt ez csak 15e Ft, s a telefon miatt kapott 5e Ft büntetést, melyben próbáltam elnézést kérni a várható egy órás késés miatt a tárgyalópartneremtől már csak röhelyes volt számomra.

        Most, mikor idehaza ezt összeadtam, rettenetes szorongás jött rám.

        Ez őrűlt nagy összeg, nehéz megemészteni. Ráadásul, visszamentem a dísztárcsát keresni, s rámjött a majdnem pánik, amire a szokásos helyrőt vettem volna ki a Frontint, de csak a helyét láttam, amitől azonnal rámjött a rosszullét, távol mindenkitől. Férjem kipakolta az autót, a holnapi szervíz miatt!! Pszichikai függés, ezzel való szembesülés = nem kellemes érzés! Mire haza értem, úgy éreztem vége a világnak. Ám ismét azt tapasztalom, hogy még mindig nincs vége, idehaza vagyok, a gyerek nem lázas, s nem haltam bele a délutáni pánikba..Majd ebből a tudatból táplálkozom legközelebb, mikor rám jön a nyavaja.