• Pánikbeteg vagyok 2
        Maja blogja

        Sokadszorra...

        Csak így magyarosan! Legalább 4 alkalommal írtam le mi történt velem az elmúlt időben, ám mindig elszállt amit írtam. Bosszantó! Most ismét nekilátok, bízva, hogy megmarad a blogomban a bejegyzés.

        Szóval, megvolt az MRI, mely a kibírható és kibírhatatlan érzéseket kelti az emberben egyszerre. A jelentős mennyiségű Frontinnak és a profi személyzetnek köszönhetően, a 25 perc bezártság elviselhető volt, kisebb ijedelmekkel a vége felé. Volt egy pillanat, amikor úgy éreztem elég, de nem adtam fel és sikerült. Az eredmény negatívabb már nem is lehetne, bár őszintén emiatt nem is aggódtam. Tehát a diagnózis generalizált szorongás, ala pánik. Ez sem gyengébb szerintem, s azok is osztják a véleményem gondolom, akik már átélték ezt a poklot. Jön, támad, gyilkol. Sokszor gondolkodom azon, hogy vajon mi pánikosok megtudjuk-e majd különböztetni, ha valóban komoly bajunk van? Mi van, ha elbagatelizálunk egy nagyobb bajt? Tulajdonképpen nekünk szervi bajunk, amely valós az nem volt, így az igazi rosszullét a pánikrosszulléttől, miben különbözik? Komolyan veszi-e a háziorvos egy köztudottan pánikbeteg rosszullétjét, vagy netán elbagatelizálja? Azért ezek a félelmeim közt vannak. Talán ha nem is most, de ha eltelik jó pár év, amikor már kialakulhatnak szervi bajok, vajon komolyan veszi majd valaki?

        Na hát persze! Negatív lett a vizsgálat, akkor előre aggódjunk a folytatásért..hülyeség! Mostanában jóval kevesebb bogyót kapok be, mint amennyit szoktam. Persze ma ismét termeltem, ám mivel jelentősen javult az állapotom, a Cipralex és Rivotril marad becsomagolt állapotban.

        Ma olyan nagyon szorongós, majdnem pánikos napom volt, de időben segített barátom Frontin. Új beosztásom kapcsán, jelentősen megnövekedett a km az autómban, folyamatosan jövök-megyek, legutóbb konferencián voltam mely 3 napos volt. Ha nem vagyok idehaza, vagy korház(város) közelében nem érzem magam biztonságban ez az új megfigyelésem. Tehát ez az útra vonatkozik.

        Új fóbiám az autópálya..mi van ha ott leszek rosszul? Az M0-ás részemről egyedül kizárt, hogy megközelítésre kerüljön. Néha elbizonytalanodok egy egyenes útvonalon. Ha pörög a vezetés, azaz dinamikusan lehet vezetni, akkor nincs baj, ám ha csak tolni kell neki egyenesen, akkor egy idő után elbizonytalanodom néha..ilyenkor besorolok egy haladó jármű mögé és izzadó tenyérrel várom, hogy elmúljon a nem tudom mi..megmagyarázhatatlan. Persze nem okozok veszélyhelyzetet annyi eszem van, ha erősödne az első pihenőben megállnék és hívnék egy kollégát. 1 órán belül a segítségemre sietnének, ez megnyugtat. Egyébként főutakon a világvégére elmegyek, csak az autópálya told neki unalmas szakaszán jön rám néha...

        Ennek ellenére, a minap egy patináns szálloda liftjébe szorultam be, gyenge 10 percre. Nos első érzés: most akkor mi van? Semmi pánik, csengetünk! A kezelő nekem beszélt, amit hallottam, ám Ő egy árva kukkot sem hallott abból, amit én mondtam neki egyre izgatottabb állapotban. Elég jól tűrtem mindaddig, amíg rá nem jöttem, hogy nem hallja amit mondok, kérdezgeti hányadik emeleten vagyok és hiába mondom, bekell látnom, mire megtalál megőrülök, elájulok és megfulladok. Ám mire átadtam magam a végnek, egyszer csak elindult aza nyomorult lift és kiszabadultam belőle. Állapotfelmérésem eredménye a következő: Szívritmus 75, tenyér száraz, kéz nem remeg. Nem értettem, hisz máskor a lift hívása után, elég volt csak az ajtónyitást megvárnom és már hátráltam is, nem voltam hajlandó liftbe szállni. Persze egy ilyen szállodában az ember türtőzteti magát..még egy perc és elkezdek sikítani, nem érdekelt volna ki mit gondol?? Szóval egyszer megy, egyszer nem megy!

        Most már hat ez a drága bogyó, hajnalban indulok egy tárgyalásra, a gyermekem beteg, ami dráma számomra. 39,5 C volt a láza, persze minden hülye betegséget beképzelek mióta a nővérem lánya rákos volt.(Ő egyébként felépül, otthon van már) Ilyenkor higgadtan próbálok viselkedni, eltekintve attól a nem elhanyagolható zaklatástól, melyet a lányom füle áll ki, mikor a fülhőmérő számtalan alkalommal hatol a hallójáratba, mindez kb. 5 percenként, míg tart a láz. Ilyemkor egész éjjel őrzöm, mely holnapi fáradság, vezetés, vidék okozta pánikrohamként fog kijönni. Ha nem alszom, mindig így van, tehát előre élvezem a holnapi napot.

        Szóval pánikmentes jó éjszakát kívánok mindenkinek!