• Pánikbeteg vagyok 2
        Maja blogja

        Apa ledobta a láncot

        Hát igen, nem fogadta a hírt kitörő örömmel, főként mikor ma egyik munkatársam a házunkban kérte, hogy oldjam meg egy problémáját.

        Megértem, ez a magánszféránk, ám nem akartam illetlen lenni ha az ajtóm előtt áll..bár illett volna bejelentkezni, persze aztán tudattam, hogy ez egy nagyon ritka eset, idehaza  nincs helye sem ügyfélnek, sem kollégának munkaügyben. Feltételezem egyébként, hogy csak környezettanulmányra jött, bár lehet, hogy ez kicsit rosszindulatú gondolat.

        Nos, férjem szerint nem ér ennyit az egész, sőt elfelejtettem, hogy szeptember van és elkezdődött a tanév, azaz folytatni kell a tanulmányokat mindkettőnknek. Mind a ketten úgy döntöttünk, másik diplomát is szerzünk nem lesz egyszerű dolog. A gyerekek nagyon fontosak számunkra, de valaki ebből a forgatagból vesztesen kerül ki attól félek.

        Ma már ismét jött egy kis szorongás, de közel sem olyan vészes még, mint amire számítottam. Bár 6 óránként bedobom a Frontin nevű mérget. Ma a Rivotrilt is kiváltottam, csak 3 hétig fogom szedni, a második héttől csökkentve. Persze csak hétvégétől, mert van egy rossz szokásom: új gyógyszernél, az első szemnél mindig rám jön a pánik. Ja és a Cipralexet is szedni fogom, az célzottabb. Egyébként mindezt a patikusomnak köszönhetem, aki szintúgy pánikbeteg. Persze azt meg csak az MRI után, hogy hasson valami mikor bezárnak abba a szűk rettenetbe. A mellékhatások összes tünete jönni fog az első gyógyszernél, de sebaj, majd azt is hétvégére időzítem.

        Meggyógyulok, ha a fene fenét eszik akkor is, s holnap bátran indulok el ismét a fővárosba értekezletre, bár bevallom viszek munkatársat..majd talán pár nap és ismét megy egyedül.