Potenciális örömök

Kedves olvasók, akik erre tévedtek!

Néha meglepődve tapasztalom, hogy egy ilyen érdekes és fontos témában milyen szintű az érdektelenség. Már meg ne sértsek senkit, de itt is ki tudja hányan olvasgatták bejegyzéseim, ugyanakkor hozzáfűznivalójuk csak keveseknek volt. Pedig a becslések szerint közel másfél millióan szenvednek a potenciazavartól.

Halálközeli élmény a merevedési zavar miatt. Ezzel kellett a minap szembenéznie az egyik betegnek. Drámaian hangzik, és az is volt.

Nem taglalnám hosszan, mert nem volt jó élmény ilyennel is találkozni, ugyanakkor úgy gondoltam, hogy muszáj itt leírnom, mert talán sok embernek segíthetek vele. A betegünket szívrohammal szállították kórházba, és úgy tünt nem sikerül stabilizálni az állapotát, de szerencsére tévedtünk. :) Nemsokára rendbe jön a lelki és egyéb pszichés problémáktól eltekintve.

Ha a merevedés nem jön, akkor menjünk mi a probléma elé! Lehetne ez is a mottója egy programnak, amit a potenciazavar leküzdéséért indítanak. Megmosolyogtató, de igaz.

Szeretném korábbi bejegyzésem szálát felvenni és ott folytatni fejtegetésem, ahol abbahagytam: információ, információ, információ. Nem lehet elég gyakran taglalni, hogy milyen sokat számít az, valaki mennyire tájékozott. Sajnos az ilyen kényes betegségeknél, mint a merevedési zavar, ez hatványozottan igaz.

Szex otthon. Merevedési gondok privátban.

Érdekes ez. Sokat gondolkoztam, hogy merjek-e saját tapasztalatra építve írni a potenciazavarról, és itt a saját tapasztalat alatt olykor nem csak arra gondoltam, hogy mint egészségügyis mit látok, hallok.

Azt kérdezi a terapeuta: "Mikor szeretkezett utoljára?" A férfi azt válaszolja: "Régen". Tipikus lenne ez a jelenet, ha elmondhatnánk, hogy a merevedési zavarral küzdő férfiak elmennek terapeutához, vagy urológushoz vagy szexuálpszichológushoz. De a magyar beteg nem megy el.

Ha már otthon beburkolózunk, mint ezt korábbi bejegyzésemben a fiatal pár esete is mutatta, akkor az esélyről is lemondunk, hogy rendbe jöjjön szexuális életünk. Tegyük fel, hogy az illető beismeri magának, hogy probléma van, amit kezelni kell, és elkezdi felmérni, hogy kihez fordulhat. Sajnos már itt is gondok vannak, hiszen sokkal könnyebben juthat hozzá illegális szerekhez vagy potencianövelő hatással kecsegtető kiegészítőkhöz, mint hogy bejusson egy szakemberhez és megossza vele problémáját. Az illegális kereskedelem a nyitottabb társadalom és preventív hozzállás ellenére is burjánzik. Ennek az az igaz árnyoldala, hogy a beteg nem tudja mit szed be, így akár az életét is veszélyeztetheti szélsőséges esetben. Ráadásul arról nem is beszélve, hogy ez az ami igazán rombolja az orvosok/szakemberek hitelét, jelentőségét, mert azt sugallja, "nem kell nekem tanács, beszéd, kínos helyzet, megoldom egyedül, és újra rendben lesz minden". Így már feleslegesnek tűnik az orvos és szaktudása. Persze amikor nem jönnek rendbe a dolgok, nem lesz világraszóló erekció, sőt még egyéb egészségügyi gondjai is támadnak az illetőnek, akkor meg gyógyítsa meg a szakorvos. Hiszen ez a dolga.

A menő menedzser és a kiábrándult királylány történetét folyatva: a hölgy tehát visszajött hozzám, mivel párját nem tudta rávenni, hogy valljon színt. Így Ő döntött úgy, hogy magánéletük kínos részleteit megbeszéli velem, hátha tudok segíteni. Megjegyzem ilyen régóta fennálló probléma esetén már régen nem elegendő a beszélgetés, a kommunikáció. Szükséges, de nem elegendő.

A hölgy tehát jelezte, hogy a legnagyobb gond, hogy már el sem jutnak a próbálkozásig, mert annyira sokszor megismétlődött a "bukás", hogy nem mer egyikőjük sem kezdeményezni. A lényeg az, hogy miután párjának nem jönnek össze a dolgok, befelé fordul, és hibáztatja önmagát, de a hölgyet is. Amíg még próbálkoznak, a stressztől és túlhajtottságtól valószínűleg szintén nem sikerül összehozni egy kellemes együttlétet, ezért a folyamatos negatív visszacsatolás hozzákapcsolódik a szeretkezés gondolatához. Így, ha csak arra gondolnak, hogy szexuális együttlét, máris bekapcsol a pánik gomb: Bbbbrrrrrrrrrrrr.....ne próbáld, mert úgysem megy, így legalább elkerülöd az újabb leégést. Ez igaz a hölgyre is, hiszen számára is kudarc az, hogy párjának nem áll fell, úgy érzi, nem elég vonzó, és a szeretkezések alkalmával neki is megszégyenülés az, amikor nem jönnek össze a dolgok.

Hogy is van a mondás? "Fiatalság: bolondság". Érdekes mondás. Nem tudom a bolondságot ma hogyan értenénk, de ahogy egyre inkább felpörgött életet élünk, a fiatalok tényleg megbolondulnak. Civilizációs betegség ez is, túlhajtjuk magunkat. Ha rossz anyagi körülmények között élünk, akkor fel szeretnénk törni, ha jó az egzisztenciánk, akkor mindenáron fenn akarjuk tartani. 

Nem mondok újat, ha azt állítom, hogy ez sok fiatalnál okoz "potenciazavart". És nem feltétlen kell idézőjelbe tennem a szót, mert nem csak libidócsökkenésről beszélhetek, hanem tényleges merevedési zavarról. A 20 és 30 évesek rákfenéje nem az öregkor, hanem a szellemi túlhajszoltság. Volt is erre precedens, mióta az egészségügyben dolozok számos betegnél láttam ezeket a tüneteket. Persze nem állíthatom 100%-os biztonsággal, hogy gondjaik voltak az ágyban is, de azokból a tünetekből, amelyekkel bekerültek hozzánk,  ez következik.

Sajnos az embereket állandó társadalmi hatás éri, így van ez minden helyzetben. Ez alól a betegségek, nemhogy kívételek, sokkal inkább megerősítői. A merevedési zavar tipikus példája ennek: a társadalmi elvárások, a problémával kapcsolatban kialakított viselkedési keretek szigorúan adottak. Ezek a normák csak lassan változnak. 50 éve merevedési zavarról beszélni lehetetlennek látszott. Ma már lehetséges, ugyanakkor a belső, tanult normáink szerint még mindig tabu. Hogyan lehet ebben a helyzetben akkor tisztán látni? Mi alapján döntse el az érintett, hogy alapvetően betegségként tekint-e a problémára, vagy mint az élet "normális" velejárójára?