• Keretek nélkül szabadon
        vonila blogja

        Csupacsoda meglepetés!

        Ahogy gondoltam, Péter igazi meglepetést talált ki számomra! Kérdezgettem, még is mit csomagoljak magamnak, hány napra gondolta hogy elmegyünk! Persze csak annyit árult el most is, azért készítsek oda néhány váltás ruhát, és ma már nem jövünk haza… de lehet még holnap sem. Hogy hová megyünk, azt persze megtartotta magának, mondván, hogy akkor hol marad a meglepi.

        Már egy órája kocsikáztunk, amikor megálltunk és arra kért, kössem be a szemem. Nagyon érdekes fejet vághattam, mert Péter nagyot nevetett és a kezembe nyomott egy fekete selyemsálat. Addig nem indul el, mondta, és mosolyogva nézett rám. Legyen, gondoltam, ilyet még úgy sem csináltam, hogy azt sem tudom, hová megyek mit csinálni. Nekem is kezdett igazán jó kedvem lenni, most már igazán kíváncsi lettem! Próbáltam kissé szunyókálni a sál alatt, de annyira felment az adrenalin szintem az izgalomtól, hogy képtelen voltam rá. Alig vártam, hogy végre levegyem. Péter nem kapkodta el a dolgot, mert elég hamar rábeszélt a szemem eltakarására, és egy örökkévalóságnak tűnt alatta minden perc. Aztán végre valahára megálltunk. Péter mondta, hogy még nem vehetem le a sálat, csak ha majd segített kiszállni az autóból. Amikor már ez is sikerült, ő maga vette le a szememről. Hát előbb azt hittem rosszul látok, ugyan is egy kastélyszálló előtt álltunk, ami pont úgy nézett ki, mint a Vera és Gábor nászútján készült képeken. A nap gyönyörűen, szikrázón sütött, de elég hideg volt, ám abban a pillanatban nem ezért rázott ki a hideg, hanem az a gyönyörű látvány tette meg hatását. Alig hittem a szememnek, hogy elhozott ide Péter. Hogy ez mibe kerül, arra gondolni sem mertem. Mindenki nagyon kedves volt. Körbevezettek minket a kastélyban, ami igazán csodálatos volt. Péter persze folyamatosan leste minden pillantásomat, miközben én egyik ámulatból a másikba estem. A lakosztályunk leírhatatlanul gyönyörű volt, sokáig még az ágyra is alig mertem leülni. Mintha valami kiállításon lennék, és nem lehetne semmihez hozzáérni. Kellett némi idő, míg kicsit felszabadultabban kezdtem magam érezni. A fürdőben várt még egy meglepetés: pezsgőfürdő is volt. Az asztalunkon ajándékkosár várt, pezsgővel és finom csokoládéval. Még soha nem voltam ilyen helyen. A nap nagy részét a kastélyban töltöttük, és mivel mindennel fel volt szerelve, így cseppet sem unatkoztunk. Még jó, hogy a biztonság kedvéért – amikor megláttam, hogy Péter a szmokingját is hozza -, néhány elegáns, szép ruhát is becsomagoltam, így a helyhez méltón fogok felöltözni.  Masszás, szauna, úszómedence, mindet sorra látogattuk. Este Péter mondta, hogy akkor vegyem fel azt a szép ruhámat, és menjünk vacsorázni.

        Míg én készülődtem, ő elment, hogy a vacsorát intézze. Ezen egy pillanatra elcsodálkoztam, de nem is foglalkoztam tovább vele - itt biztosan máshogyan mennek a dolgok -, annál inkább a ruhával és a sminkel. Most igazán jól akartam kinézni, hiszen Péter is szmokingban lesz, és a hely is megkívánja. Már éppen elkészültem, amikor visszajött, és nem bírta levenni rólam a szemét. A vacsora nagyon különleges és finom volt. Persze eszembe jutott, hogy az a bizonyos dolog – eljegyzés – most fog e megtörténni. De gondoltam itt leszünk még vasárnapig, addig kiderül. A vacsora után, amikor visszamentünk a lakosztályban, ismét meglepetés fogadott: gyönyörű gyertyák égtek a szobában, az asztalon behűtött pezsgő. Péter az asztalhoz vezetett, majd letérdelt elém egy csodaszép gyűrűvel a kezében, és megkérte a kezemet. Hát nagyon meghatódtam, bár számítottam rá, de erre szerintem nem lehet úgy felkészülni. Felhúztuk a gyűrűket egymás ujjára, és percekig csak öleltük egymást boldogan. A hétvégén még nagyokat sétáltunk, még túráztunk is egyet. Igazán felejthetetlen volt minden. Nagyon romantikus volt.

        Terveket szövögettünk, hogy majd nyáron szeretnénk az esküvőt, júniusban. Nászútra mindenképpen tengerparti helyre megyünk, és a babakérdést is megbeszéltük. Péterrel arra gondoltunk, hogy még néhány hónapig szedjem a fogamzásgátlót, azután – kb. fél év kihagyás után – megkezdődhet a baba projekt.

        Nagyon örülök, hogy Péterrel együtt lehetek, nála jobb társat nem is kívánhatnék. És hogy ő is pont így gondolja, arról pedig nagyon meggyőzött. Ez a hétvége felejthetetlen volt számunkra, és a fotókat, amiket készítettünk, külön albumba fogjuk rendezni. Most végre szervezgethetem az esküvőnk előkészületeit, és az biztos, hogy addig nem fogok unatkozni.