• Keretek nélkül szabadon
        vonila blogja

        Egy kis csoda!

        Vera ismét megkért, hogy menjek vele a tanácsadásra, és mivel aznapra szabit vettem ki, boldogan elkísértem. Ott ülve ismét a kismamák között, újra elfogott az a bizonyos érzés, hogy szeretnék én is ilyen gömbölyödő pocakot. Most Vera a 19-dik hétben van, és már javában ficánkol a baba a pocakjában. Már most azon gondolkodik, hogy vajon ha odabent ezt csinálja, mi lesz majd idekint? A baba pedig egyre nagyobb lesz, a hely pedig egyre kisebb.

        Mivel most a fogadott orvosnő magánrendelőjébe ment ultrahangra, így most én is bemehettem vele. Már nagyon szeretné tudni, hogy lány lesz e vagy fiú, mert bár kifestették a babaszobát fehérre, de szeretné, ha más lenne a színe. Most nagyon izgatott volt. Kíváncsian figyeltük a képernyőt, vajon a mi szak avatatlan szemünk lát e valamit. Hát láttunk, fiú lesz, ez már biztos, a doktornő is megerősítette, hogy jól látjuk. Vera nagyon örült neki, és már azt is kitalálta, hogyan fogja közölni Gáborral. Azt mondta, hogy ha lány lenne is ugyan így örülne, a lényeg hogy egészséges legyen. Nagyon megható volt látni így ultrahangos felvételen a babát, olyan picike, és törékeny. Teljesen elérzékenyültem. Ha majd én is így láthatom az enyémet, biztosan elsírom magam a boldogságtól. Ez egy kis csoda! Legközelebb Gáborral fog jönni, hogy ő is láthassa a kis jövevényt. De most nem tudott jönni a munkája miatt, ezért kért meg engem. A doktornő nagyon kedves volt, és pár képet kinyomtatott Verának, hogy megmutathassa Gábornak. Majd 4D-s képet is szeretnének, de azt majd csak később, olyan 30-32 hetesen.

        Persze otthon Péter kikérdezett, hogy mi volt az orvosnál, és végig nagyon figyelmesen hallgatta. Aztán elgondolkodott, majd azt mondta, hogy ő egy kislánynak nagyon tudna örülni, de persze az sem lenne baj, ha fiú, csak egészséges legyen. Hát ebben egyet értünk, mert pont erre gondoltam én is. Még Verának is megemlítettem, hogy én lányt szeretnék majd, esetleg másodiknak fiút. Ő pedig csak csodálkozva nézett, hogy talán lemaradt e valamiről, hogy én már ezen gondolkodom. Mondtam, hogy ő lesz az első, akinek elmondom, ha történik valami.

        És biztosan fog, mert Péter nagyban készülődik valamire, és most már nagyon kíváncsi lennék, rá miben mesterkedik. Az biztos, hogy feltűnően sokat beszél Gáborral, és megkért, hogy a pénteki napot vegyem ki szabinak, mert segítenem kell neki valamiben, és ezért el kell mennünk valahova. De nem árulta el hová lesz a menet, hiába kérdeztem. Csak rejtélyesen mosolygott, és annyit árult el hogy ez titok, és azt a szép, elegáns ruhát mindenképpen vinnem kell, amit a múltkor a vacsoránál viseltem. Hát nem igazán tudom, hogy egy ilyen szép ruhában mit tudok majd segíteni, de most már nagyon kíváncsi lettem. Gábort is kérdeztem, de egy szót sem akart mondani, csak annyit, hogy majd kiderül. Már alig várom, hogy péntek legyen…