Fóka puszi és pezsgő - Emlékezetes évforduló!

Az elmúlt hetek rohanásai után, végre kicsit megpihenhettünk Ugornya partján. Péter nem is sejtette mire készülök, de amikor elárultam neki, úgy nézett rám, mintha legalább is azt mondtam volna, hogy Hawaii-ra megyünk. Három napra félre tettük minden gondunkat és bajunkat, és csak egymásra figyeltünk. Ez most semmi másról nem szólhatott, csak is a pihenésről és kikapcsolódásról; és persze az évfordulónkról. Nagyon sokat szervezkedtünk és intézkedtünk Vera és Gábor nagy napjára, úgy hogy ez most kijárt nekünk. Főleg, hogy következő héten, dupla tempóban segítünk nekik, hiszen mindjárt itt az esküvőjük napja.

Az időjárás is pont kedvezett nekünk, sikerült kifognunk a legmelegebb napokat, és legalább nem kellett dideregnünk a faházban. Elmentünk már legelső nap az élményfürdőbe, ahol látványos papagáj és fóka show-ban lehetett részünk. Persze a fóka puszit nem hagyhattuk ki, le is fotóztak minket a 350kg-os Sony nevű fókafiúval. A kép nagyon jól sikerült, arcomat jobb felől a fóka, bal felől Péter puszilta. Már vettem is egy képkeretet, és kitettem a fotót a könyvespolcra.

Aminek külön örülök, hogy sikerült a piros napjaimat eltolni, így aztán már semmi nem állhatott közénk, hogy igazán jól érezzük magunkat. Ezt azért Péter is nagyon értékelte, és ennek hangot is adott. Annyira örült, hogy még pezsgőt is akart rendelni a meghitt, romantikus vacsorához, de sikerült lebeszélnem – miért fizetnék négyszer annyit érte -, hiszen én már előre készültem, a behűtött pezsgő ott várt minket a faház hűtőjében. Ez is a meglepetésem része volt. Sokkal romantikusabb volt meginni egy pohár pezsgőt a faház teraszán, a csillagos eget fürkészve, kutatni egy-egy felbukkanó hullócsillag után, mint egy vendéglőben! Na igen, ennyi csillagot város felett nem látni. Legalább két órán keresztül néztük a milliárdnyi csillagot, és közben hallgattuk a tücskök ciripelését. Ilyen szépet, csak igazán ritkán lát az ember, és minél tovább nézi, annál inkább a hatása alá kerül… Olyan, mint egy örvény, sötét, egyre lentebb, és mélyebbre húz… Persze Péter karja is egyre inkább maga felé húzott…

A másik meglepetésem az volt, hogy már egy hónapja kiírtam egy egész CD-nyi romantikus zenét, ami most igazán hangulatba hozott minket. A csillagnézés persze most sem maradhatott el. A második este sem unatkoztunk…

Napközben nagyokat sétáltunk, és nem lehetett kihagyni a fokhagymás, tejfölös, sajtos lángost, ugyan úgy, mint a sült hekket sem. Alig akartunk hazajönni vasárnap este, de persze muszáj volt. Nagyon jól éreztük magunkat, és igazán emlékezetesre sikerült az évfordulónk megünneplése. Most végre kipihenten kezdhettük meg a rohanó hetet.