• Keretek nélkül szabadon
        vonila blogja

        Piros napok eltolása

        Na, utána néztem, és tényleg – remélem nem csak elméletileg, de gyakorlatilag is – működhet ez „piros napok eltolása” nevű hadművelet! De mivel gyógyszertől is függ az eltolás vagy előbbre hozás, még jó, hogy utána néztem. Végül is csak szünet nélkül kell a második levél tablettát szedni, így hamarabb jön meg.

        És megérkeztek az új hírek a babafrontról! Kicsit felgyorsultak az események azóta, mióta kiderült, Vera gyermeket vár. Vera most tíz hetes terhes, és a reggeli rosszulléteket leszámítva, még semmi nem látszik rajta. Elmondták a szülőknek is, akik első döbbenetük után, boldogan borultak Vera nyakába és gratuláltak! Mindkét részről ez az első unoka, és a szülők biztosították őket, hogy számíthatnak rájuk mindenben. Már három éve együtt vannak- és a szülők már szerették volna ha összeházasodnak -, igazán nagyon jól megértik egymást, és bár eltervezték, hogy majd szeretnének gyermeket, az élet mindig tartogat mindenki számára némi váratlan meglepetést! Tegnap este eljöttek hozzánk, és megosztották velünk terveiket. Kicsit azt hittük Péterrel, hogy nagyobb meglepetés már nem érhet minket, amikor is közölték, hogy sok szeretettel meghívnak minket, a három hét múlva tartandó esküvőjükre, és hát nagyon szeretnék, ha segítenénk nekik megszervezni az ezzel járó teendőket. Három hét … azt hittem rosszul hallok … augusztusban 27-én akarnak összeházasodni, már be is jelentkeztek a városházán. Nem akarnak sok embert hívni, csak a családtagokat és a legközelebbi barátokat. Úgy negyven ember van a listán, már azt is összeírták. Tehát lesz mit előkészíteni, nem fogunk unatkozni az elkövetkező három hétben, az biztos.

        Ami nagy megnyugvással töltött el, hogy a legnagyobb egyetértéssel döntöttek el mindent együtt, és az arcukon nem holmi kényszerűség látszódott, hanem az az igazi boldogság és várakozás. Gábor elárulta, hogy mostanában egyre gyakrabban jutott eszébe, hogy szeretné összekötni az életét Verával, és már a gyűrűket is kinézte, csak éppen még Vera gyűrűméretével nem volt tisztában, éppen azt szerette volna kipuhatolni, hogy még is mekkorát vegyen. Persze most már meg is rendelte, és egy pár napon belül el is készülnek. Már nagyon kíváncsi vagyok rá én is!

        Nagyon boldognak látszottak, és bevallom őszintén, kicsit „irigykedve” néztem őket… Vera hamarosan hófehér ruhában fog ott állni - amit majd az én segítségemmel fog kiválasztani -, és hozzá megy ahhoz, akit annyira szeret. Már azt is megbeszélték, hogy egy hétre elmennek nászútra – bár még nem tudják hová -, és mire a baba megszületik március elején, addigra átrendezik az egész lakást. Péter biztosította őket arról, hogy mindenben, amiben csak tudunk, segítünk. Ahogy elnéztem őt, most kicsit másmilyennek tűnt, komoly volt, de egyben nagyon kedves, és segítőkész. Miután elmentek, máris elkezdte sorolni, hogy hogyan is tudnánk nekik segíteni, hogy az esküvő a lehető legjobban sikerüljön. Csak néztem, ahogy sorolja lépésről-lépésre…, úgy éreztem, hogy minden egyes szavával közelebb és közelebb kerülök hozzá. Amikor befejezte a tervei felsorolását, csak rámosolyogtam, odamentem, és nagyon szorosan átöletem. Nem szóltunk semmit, de ahogyan ő is átölelt, abból már mindent értettem…, szavak nélkül megértettük egymást…