• Keretek nélkül szabadon
        vonila blogja

        Munkahelyi álmodozás

        Na, vége a dupla melónak, amit a kolléganőm helyett kellett csinálnom, ugyanis visszajött a tengerpartról. Na, jó, persze ő is helyettem dolgozott, tehát nincs is ezzel semmi probléma, bár szívesen lettem volna a helyében, az biztos!

        Viszont adott egy jó ötletet mielőtt elment! Azóta is állandóan ez jár a fejemben. Egyfolytában azon agyalt, hogy mit csináljon, mert az utazás napjaira estek a „piros napok”. Aztán meglett a megoldás, utána nézett, és rájött, hogy aki tablettát szed, el tudja tolni ezeket a napokat. Lehet előrehozni és késleltetni is. Ezt jól kitalálta valaki, ezer hála és köszönet neki!

        Minden esetre nagy kő esett le szívemről, mert még tartogatok egy-két meglepetést Péternek, és pont arra a hosszú hétvégére esik nekem is, amikor lemennénk Ugornyára. És akkor persze lőttek a romantikának és a meglepetésnek is. Már most számolgatom, hogy honnan is kezdjem szedni a tablettát, mert azt ilyenkor a végéről kell szedni, valami ilyesmit mondott Katám a munkatársam, de jobb, ha én is utána olvasok, az a biztos. Én inkább hamarabb túlesnék ezeken a „nem szeretem” napokon.

        Most kezdődhetnek a megszokott, átlagos napok. Még jó hogy felváltva élménybeszámolót tarthatunk Katával, és megoszthatjuk egymással a nyaralás élményeit! Ő is teljesen fel van pörögve! A mázlista (!), sokkal szebb és jobb helyre mehetett el: Ciprusra! Aranyhomok, türkiz tenger, búvárkodás, hajókirándulás és még sorolhatnám a megannyi „finomságot”! Éjszakai koktélozás, romantikázás a tengerparton… Újra rám tőrnek az olasz emlékek… Az az éjszaka…

        Azt hiszem meg van a jövő nyári úti célunk! Van némi esély, hogy összeszedjük a pénzt az utazásra. Majd spórolok a fürdőrucin, jó lesz az, amiket most vettem jövőre is! Péter meg szerintem észre sem fogja venni, teljesen el volt bűvölve ettől a két újtól is – még a régitől is (!) -, ráadásul kb. egy évig nem is fog benne látni, tehát az újdonság élményével fog rá hatni, vagy ha nem, hát legalább eszébe jut, hogy: - Ja, ezt még együtt vettük! Ha valamit nem hordok sokáig, teljesen elfelejti, és azt kérdezgeti, hogy: - Ez új? De jól áll! Mikor vetted?

        Majd felváltva hordom őket, így még változatos is lesz. Ó, bárcsak már eltelne ez az év. Bár csak mindig nyár lehetne… és csak menni, menni Péterrel... meg sem állni a tengerpartig.