• Keretek nélkül szabadon
        vonila blogja

        Babafront

         

        Jelentem, babafronton minden rendben. Múltkor felhívtam Verát, aki akkor már túl volt az első sokkon. Találkoztunk, és mindent megbeszéltünk, ami ilyen helyzetben csak szóba kerülhet. Mi lesz a munkájával? Elférnek-e másfél szobában? Milyen érzés lenne elvetetni a gyereket? Mit tanácsoltak a szülők? Egyáltalán hogyan tovább?

        Szerencsére Gábor jól reagált a dologra, nem állította, hogy Vera csak azért esett teherbe, hogy magához láncolja (pedig ez is hányszor benne van a pakliban!). Azt mondta, ketten csinálták, ketten vállalják a felelősséget. Mint egy rossz hollywoodi film, komolyan mondom. Aztán Vera hamar rájött, hogy egyetlen dologra nem lenne képes: elvetetni a babát. Innen már minden egyértelmű volt, Vera és Gábor szülők lesznek. Azért biztos néha még most is elönti őket a kétkedés, de ez még azoknál is előfordul, akik nagyon vágytak a babára. Most már tudnak örülni a kicsinek, Vera arcán már néha látom azt a kis mosolyt, ami olyan jellemző a terhes nőkre (meg azt is, amikor éppen hánynia kell:)).

        Úgyhogy mi is aktívan örülünk, én visszafogtam magam, és nem részesítettem őket fölösleges fejmosásban, és a fogamzásgátló tablettáról tartott kiselőadásban. Jön a baráti társaság első gyereke, hát nem nagyszerű?!