• Keretek nélkül szabadon
        vonila blogja

        Balatoni "nyár"

        Péterrel a múlt heti Tiszai kirándulásunkon felbuzdulva, szerveztünk egy három napos hétvégét a Balatonra. Rékáékkal együtt foglaltuk le a szállást az Aranyparton. Péntek délelőtt már nagyon izgatott voltam, egész délelőtt pakoltam. Péter ekkor még dolgozott, Ő nem tudott szabadságot kivenni, de kora délután már el tudtunk indulni.

        Ragyogó napsütésben és nyárias melegben indultunk el barátainkkal az útra. Rékával hátul ültünk, és végigbeszéltük az utat, hiszen az esküvő mindjárt itt lesz, és mindent részletesen meg kellett tudnom... :) Útközben kétszer álltunk meg, isteni finom tejszínhabos kávét ittunk, amire inkább csak a hangulat miatt volt szükségünk.

        Délután 6-ra Siófokra értünk, mielőtt elfoglaltuk a szállást elmentünk egy nagyon kellemes csárdába vacsorázni, nyitott teraszon ettünk kellemes fás környezetben. A szállásunk okozott némi meglepetést, de nem engedtük, hogy elrontsa a kedvünket. Csak azt nem tudom, hogyan tudnak olyan fotókat készíteni a helyszínről, hogy az embert elkápráztatják, és mikor élőben, a maga valójában látjuk a szobát, teljesen másképpen érzékelem én a saját szememmel.  De ez csak az első pillanatokban volt így, úgysem a szobában akartuk tölteni a hétvégét, hanem a csodálatos Balaton partján. Kipakoltunk a táskából, felvettük a fürdőruhánkat, és indultunk a partra.

        Csodálatos környezet, füves partszakasz, amit frissen vágtak, és még érezni lehetett a fű illatát. A vízen egy tőkés réce pár úszkált, kicsit odébb hattyúk csoportját láttuk. A Balaton vize nagyon tiszta, opálos színe szikrázott a késő délutáni naplementében.  Rékával leültünk a partra, a fiúk bementek a vízbe, és úsztak egy kicsit. A fürdés után sétáltunk a part mentén, a mólón a horgászokat láttunk, de kapás nem nagyon volt. Vártuk a naplementét, nagyon kellemesen éreztük magunkat. A romantikának itt vége is szakadt, mert jött egy nagy borulat, és a napot teljesen eltakarta, minket meg a hotelig fújt a szél. Felmentünk a szobába aludni, és vártuk a holnapi napot.

        Meg is érkezett a reggel hatalmas robajjal, csípős hideggel, felkavaró széllel. 12 fokra hűlt a levegő, amit dideregve, ázva-fázva vettünk tudomásul, valószínű ez nem a mi napunk lesz. Próbáltunk programot keresni magunknak – nem sok sikerrel, mert nem volt nálunk téli ruha, és alig vártuk, hogy a fűtött autóban legyünk. Délután, fájó szívvel ugyan, de meghoztuk a döntést, megyünk haza, nincs értelme még egy napot itt tölteni. A meleg nagyon jól esett a kocsiban, jól felmelegedtünk, és mire öt órás utazás után hazaértünk, már kint is nyári idő volt…

        Legalább egy hétvégi estét a saját kis ágyikónkban tölthettünk, és bepótoltunk mindent, amit lehetett, sőt még annál is többet… hiszen velem volt, aki számít, és ami ebben segít.