• Keretek nélkül szabadon
        vonila blogja

        Hogyan éltük túl a tavasz zimankós részét?

        Már kezdtem azt hinni, nem kell fűteni, végre spórolhatunk egy kicsit. Az idő természetesen beleszólt a terveinkbe. Péterrel megbeszéltük, délutánonként elmegyünk kerékpározni. Túlpihentük magunkat, egész télen bevoltunk zárva, nem nagyon mozdultunk ki mozogni sehova, itt az ideje egy kis mozgásnak. Már a reklámokban is azt szajkózzák, fel kell készülni a bikinis időszakra. Gyönyörűen elterveztünk mindent, a kerékpárokat előkészítettük, lelkileg ráhangolódtunk, és irány.

        Az első napon akkora szél volt csak úgy repített minket, lazán könnyedén tekertünk Péterrel, élveztem a lendületet és száguldást. Akik szembe jöttek velünk nagyon nehezen haladtak, vicsorogtak és a tempót sem lehetett száguldásnak nevezni. Ez vár ránk is visszafele? Azon gondolkodott Péter, melyik úton menjünk majd hazafelé, ahol talán nem lesz ekkora szél.

        Soha ennyit még nem szenvedtem. A szél ereje teljesen legyőzött, kifújta a szemem, folyt a könnyem, az arcomra fagyott a mosoly, és a lábam is remegett. Kinek is volt ez a kerékpározás az ötlete, csak nem az enyém? Meg kellett állnom, és tolni a biciklit. Páter nevetett rajtam, és tovább küzdött az elemekkel. Feladtam, nem bírtam tovább. Egy kis pihenést kértem Pétertől. Leraktuk a bringákat, és leültünk a földre, szorosan egymás mellé, olyan jó volt hozzábújni. A fejemet úgy fúrtam a mellkasához, hogy a szél le ne vigye. Egy gyenge kis madárnak éreztem magam, aki oltalmat vár egy erős férfitól. Péter ráérzett a kis érzelmi játékomra, és eljátszotta a megmentő szerepét. Ölelgetett, védelmet nyújtott a nagy szél ellen, és bíztatott, mennyire ügyesen fogok hazatekerni. Igazából nem is akartam hazamenni, csak itt lenni ameddig csak el nem múlik a szél. Estére mindig el szokott csendesedni. Éreztem, hogy milyen meleg a teste, hallottam a szívverését, éreztem az illatát.

        Minden erőmet összeszedtem, és kértem, most gyorsan tekerjünk haza, mert forró fürdőre vágyom. Fogvicsorgatva, de szó nélkül hazajutottunk, és meg is lett a jutalma a nagy erőfeszítésemnek. A kádba hatalmas nagy fürdőhabos vizet engedtem. Levendulát és rózsaolajat csepegtettem a vízbe, és természetesen nem egyedül élveztem a kellemes habokat, a simogató lágy vizet és a kábító illatokat.