A történet folytatódik:

Na erre aztán nem készültem,de nem is tudom lehet erre készülni?Édes jó istenem szegény Sziszi de "jó",hogy ezt ő már nem élte meg...vigasztalhatatlan lenne az ő szeretett édesanyukája nincs?Gondolatom a beszélgetés után mérföldeket szaladt,zabolátlanul,irányíthatatlanul ,azt sem tudtam hol vagyok valósak-e a képek,az érzéseim meg mintha nem is volnának csak szaladgáltak játékosan ki az elmémből be a zsebembe majd kuncogva tova.Aztán eszembe jutott egy vers amit Sziszi első hónapjára írtam. Sziszihez! Várom a reggelt,hogy ébredjen szaglásom,Várom a reggelt,hogy nyíljon már szememHogy újra érezzem,megszokott illatod,hogy nyújtozzam ,érezzem a biztonságot mellettem vagy.Hogy szemem lássa a csodát,arcodnak csodás mosolyát.Szemednek gyönyörű csillagát.Elnyújtozom !és hagyom testem és szellemem .Nyugalom póz!Így most jó.Érezlek.Beszélek:szólok hozzád,hallom mit mondanál.Édes!édes kicsi béka lány.Ebben az ébredésben,minden nap ott vagy, más világ ez!Csak a mienk!!Értjük egymást:Szó nélküli világ.Gondolatom a gondolatodban mely tán a tiéd,és tőled kapom angyali nyelven.Örökké szerelem:földi lét és mennyország álom ország határán.