• Önkéntesként Afrikában
        ildiko blogja

        Szilveszteri dínom-dánom

        Kedden reggel az önkéntesekkel egy újabb közös kirándulásra indultunk, ami most az egyik legközelebbi nemzeti parkba volt meghirdetve. Az órás reggeli várakozás után másfél óra alatt jutottunk el a Nyala parkba (a nyala egy antilophoz hasonlító állat), amit erős túlzás lenne szafariként leírni. Minibuszból kukkoltuk az állatokat, melyek nagy része a bozótban el volt tűnve, és amúgy is mindegyiknek 4 lába volt, csak az egyik pöttyös, a másik csíkos, egyedül a zsiráfnál éreztem egy kis különbséget (ezért a mondatért lehet elveszik a diplomámat). És iszonyúan tikkasztó volt a hőség aznap, a park egyébként is Malawi legmélyebben fekvő völgyében van, ahol beszorul a levegő, és fullasztóan nagy volt a páratartalom. Ez volt azt hiszem az első nap itt mikor tényleg elviselhetetlennek éreztem az időjárást. A hosszas erre-arra várakozásokat aztán az ebédre való méghosszabb várakozás követte, majd ezt tetézte még a kirándulás végén a központi iroda előtt töltött rostokolás, Akhim, a sofőr érkezéséért fohászkodva, szóval estére újra elegem lett a felesleges holt időkből.

         

        Aki azt gondolja hogy az Afrikában megélt ünnepek nagy bulik, nagyot téved. Mivel a fehér embernek nem tanácsos ilyenkor az italozó helyiek közé keveredni, így a hiper-szuper luxushelyeket megfizetni nem tudó önkéntes a fenekén marad ezeken az alkalmakon, és várja hogy teljen az idő.

        Így hát mi is itthon maradtunk szilveszterkor is.Napközben neteztünk, és realizáltam hogy még a kvacsával szemben is mennyire kiakasztóan gyenge a forintunk, és hogy nem egy az egyben kellene átszámolnom... Mindennek az árát újraértékeltem, és bár eddig is szörnyen magasnak tűntek (főleg a multik kajái), most rendesen rosszul is lettem a tudattól hogy hogyan lehet itt megélni. Egyszerűen, az itteni alap kajákon kívül (ami a paradicsom, mangó és kukoricaliszt- bár az év e szakaszában ez utóbbi is luxusnak számít) minden drágább mint otthon!!! Szóval úgy döntöttem hogy mostmár még jobban meggondolom hogy mire költök, de tudom hogy ez nem lesz egyszerű mert valahol mi azért hozzászoktunk ahhoz, hogy például eszünk, de mégis nyomasztó kifizetni ezeket az összegeket az ennivalóért itt. Szóval otthon kisebb bűntudattal, de megettük a virslinket és benyakaltuk a ?pezsgőt?, ami jól ki is ütött, így este 9-től mély durmolással ünnepeltem meg az új évet.

        Persze az újév azzal indult hogy a hűtő bekrepált.. Miért is ne?? Utószilveszteri nagy zabálásként próbáltuk felettébb szisztematikusan elpusztítani a romlandó kajáinkat, de még így is áldozatul esett egy-két luxuscikkünk, mint az ünnepi alkalomra vett felvágott és sajt... Gondolhatjátok mennyire vérzett a szívem.