• Önkéntesként Afrikában
        ildiko blogja

        Szenteste

        December 23-24

         

        Na hát ez elhamarkodott és naív gondolat volt, hogy a maláriához hozzá fogunk szokni. Szörnyű éjszakát töltöttünk, Viktorról folyt a víz és végig 39 fok körüli láza volt. Én nyomtam bele az algopirint meg törölgettem a fejét, és virrasztottam mellette majdnem egész éjjel. Reggel szóltunk Akhimnak hogy a fuvar ismét a blantyre-i kórházba lesz, így fél 8-kor már ott is voltunk negyedmagunkkal (ugyanis a svéd Leónknak fogműtét volt előirányozva).

         

        Elképesztően hosszú újabb adminisztratív piszmogás után elkezdték újra mérni a testsúlyát, a lázát, tudomást sem véve arról amit mondtunk, hogy hé, tudjuk mi a baja, a gyógyszer nem használ, adjatok másikat. Nem tudom mire jó ez a sok irogatás ha az nem sül ki belőlük hogy a kedves beteg tegnap is itt járt. Aztán nagy nehezen eljutott a tudatukig, megcsináltak még több tesztet, vese és májfunkciót, egy lázgörcs során befektették a sürgősségire ahol kapott egy lázlehúzó injekciót, aztán megállapítva hogy a veséjének és a májának semmi baja  hazaengedtek ugyanazzal a gyógyszerrel, mondva hogy idővel használni fog?Mindezért a fullos szolgáltatásért persze a tegnap is horribilis összeg négyszeresét fizettük, vagyis fizetett a biztosító.

         

        Aztán Akhim hazahozott minket, Viktor lepihent, én meg elkezdtem mosni, áttergenyészni a motyónk maradék részét, aztán egy újabb mámorító éjszakát töltöttünk el (ez nekem 2 óra alvást jelentett). Viktor láza szerencsére lement, és jól is aludt az éjjel. Én 5-kor keltem hogy a mosást folytassam, és a 7-es transzportig legalább jussak vele valameddig. Egy hét alatt Afrikában 2 embernek iszonyú mennyiségű koszos ruhája gyűlik fel, és főleg ha beteg vagy, kb 3 óránként cseréled magadon a vizes göncöt ha nem akarsz a saját oroszlánszagodban megfulladni. Szóval 7-ig haladtam valameddig, majd elzötykölődtünk Leóval (aki egy kis arcduzzanaton kívül szerencsésen túllendült a műtéten ? na persze az is megérne egy misét, hogy áramkimaradásokkal együtt hogyan néz ki egy fogműtét-) és Sachiével, japán társunkkal a Lunzu piacra, hogy a karácsonyi kajáláshoz vegyük alapanyagokat. Mivel senki nem volt abban az állapotban hogy igazán tervezni és vásárolni tudjon, az utolsó pillanatra és a szegényes kínálatú piacra maradt a bevásárlás. És mivel azt sem tudtuk hogy pontosan hányan is maradnak itt, és meddig (általában  az emberek elmennek ilyenkor kirándulni valahova, a hegyekbe, vagy a Malawi-tóhoz, bár állítólag az év legveszélyesebb időszaka közlekedés szempontjából ez), és ki jön el hozzánk az országban tartózkodó önkéntesek közül, nem volt egyszerű vásárolni.

         

        Mindenesetre kaptunk egy órát a sofőrtől, szóval kényelmesen megtömtünk vagy 15 szatyrot ezzel-azzal, aztán már csak a további másfél órás várakozás maradt az autóra várva. Naná hogy holt ideg voltam hogy vajon Viktor hogy van, hogy nem halt-e még éhen, stb. Persze ő kitartóan várt engem hogy majd együtt reggelizünk és a gyógyszerét sem vette be addig, amitől bennem még jobban felment a pumpa, ugyanis újra kezdett felszökni a láza. Gyorsan belepumpáltam a bogyókat, a reggelit, aztán karácsonymentes hangulatban, stresszben és kimerülten, potyogó könnyekkel nekiálltam a mosás és pakolás 3.epizódhoz, az ebéd főzéséhez és a többi afrikában nem olyan egyszerűen kivitelezhető dologhoz.

         

        Dorinnal és Sanha-val, akik Zombából jöttek át ide karácsonyozni, összedobtunk egy kis vacsorát, ami végeredményben hamburger és sült krumpli lett, majd mi különvonulva kettesben, szerencsére lázmentesen ?szentestéztünk?. A karácsonyi dekorációt a függönytartókra aggatott száradó fehérneműk jelentették, a ?meglepetések? pedig az ezer kvacsa értékben, közösen megvásárolt nem is annyira meglepő ajándékok voltak.

         

        Viktoron sokat segített hogy a házak mellett növő citromfűből (ami jó lázlehúzó) és a Miyu-nál, és Daniel-nél lévő artemiziából (ami az összes malária-elleni gyógyszer hatóanyaga) jó kis teákat főztünk. Majd, mint minden este, megnéztünk egy Dr. House részt, és viszonylag jól szunyókáltunk reggel 5-ig. Hát nem pont egy átlagos karácsony...