• Önkéntesként Afrikában
        ildiko blogja

        Színház az egész világ

        November 26-27


        Ma elmentünk az AIDS Világnapjának főpróbájára, amit úgy 8 szervezet szervez együtt, és most válogattuk ki a szereplő előadásokat. Itt ne holmi prózára gondoljatok, nem, Afrikában a rendezvényeken csak a drámának, komédiának, táncnak és dalnak van helye. Mindent ezeken keresztül mondanak el, még ha olyan súlyos témáról is szól mint az AIDS.
        Ezeket a közösségek passionate-jeiből összeállt drámacsoportok prezentálják, valami fantasztikus módon. Bár ezek kvázi önképzőkörök, egy az egyben a ki mit tud vagy megasztár zsűrijében érzi magát az ember. Ezeknek az embereknek a vérükben van, a szívükből jön a színház, a nevettetés, a tánc. Még ha nem is értettem a szöveget és sok-sok poén kimaradt emiatt, mind követhető és élvezetes volt, annyira, amilyet még a profi színészeink közül is csak páran tudnak elérni. Az afrikai homokos „színpadon” mutatják be a legjobb színházat a világon - és teljesen ingyen!!!

        Természetesen a rajtunk csüngő gyermeksereg most sem maradhatott el, bár most az egyszer már furcsán zavaró mértéket öltött az érdeklődésük. Csak körbeálltak minket, úgy 50-en, és csak néztek, néztek szótlanul. Angolul nem sokat tudtak így hosszasan nem lehetett velük beszélgetni, szóval maradt pár grimasz, mosoly, kacsintás, de fél óra után már nekünk volt kínos.

        Csütörtökön a heti kínzás, a troop meeting következett, a statisztikáival, vitáival, időhúzásával karöltve. De ma legalább megérte elmenni, mert a nsima mellé csirkét kaptunk, és már éreztem hogy a szervezetemnek nagyon hiányzik a hús. Két hét alatt 1 doboz tonhalat ettünk meg a lakótársammal, mivel a hús elég drága és hűtő híján rizikós és körülményes is megvenni, a joghurt adagomat meg heti egyben határoztam meg, mivel az itt luxusnak számít és arany ára van. Szóval mikor megláttam hogy csirke van, felcsillant a szemem, bár realizálva hogy a földön sorakozó tányérokon csak a kaparója van felkínálva, kicsit megzuhantam. De hamar felvilágosítottak hogy a VIP szektornak, azaz a vezetőségnek az asztalon van kiporciózva a java, így előzékenységemet hamar félretéve gyorsan lecsaptam egy szép falatra.

        Közben jött a jó hír: áthelyeznek a blantyre-i egységbe, és én is a TTC Chilangomában fogok lakni. Ez azt jelenti hogy vasárnap költözök, ennyi volt a szép, hegyekkel ölelt, barátságos Zomba-élet!