• Önkéntesként Afrikában
        ildiko blogja

        Afrikai lassúság...

        Kedden megint bementünk az irodába, remélve hogy lesz valami munka. Afrikai lassúságban, a délelőtt a semmittevéssel telt, így az időnket kihasználva elmentünk Konstával a központi piacra venni ezt-azt. Hát ez a másfél órás séta, akármennyire is meg lehetett fulladni a hőségtől, annyira feltöltött!

        Ilyenkor mindig madarat lehetne fogatni velem. Az emberek kedvesek, a gyerekek integetnek, ma egy kislány még oda is jött megölelni J. Ebből a szempontból azt hiszem kezdem megszokni Malawit, és már nincsen olyan sok fenntartásom az emberekkel szemben.

        Aztán az irodában megebédeltünk, ami ma is nsima és bab volt, csak valamivel kisebb adag mint tegnap. Nem baj, a hasamba dagadós nsima-bol úgysem tudok sokat enni.

        Délután kaptunk valami irodai szöttyögnivalót, aztán segítettem a vezetőségnek megcsinálni és normálisan kinyomtatni egy 5x7-es exceltáblát, ami nem volt egyszerű, tekintve hogy már mennyire összezagyváltak benne mindent. Hát igen, laptopja az irodában mindenkinek van, de használni csak nagyon alap szinten tudják.

        A projektben egyébként van egy halom feladat; segítjük a field officereket- akik járják a vidéket és egyesével keresik meg az embereket és világosítják fel őket a HIV-ről, egyéb szexuális úton terjedő betegségekről, vagy az AIDS-szel való együttélésről, és megpróbálnak valamilyen módon segíteni az életükön. A projektben klubok, zöldséges kertek vagy más bevétel-teremtő tevékenységek indulnak.

        A field officerek helyi emberek, és bár kaptak és folyamatosan kapnak oktatást, sosem lehet nekik eleget tanítani. Emellett lehet tenni egy csomó dolgot, árvákat támogatni, árvaházaknak segíteni, fiatal klubban, vagy HIV-klubban segítkezni, de először meg kell találnod hogy hol és mit is szeretnél leginkább csinálni. Csak a munka előtti és utáni idő tűnik elviselhetetlenül hosszúnak.

        Máris gondolkodom a projektváltáson, mert legalább ha V-vel lennék, az üres órák is gyorsabban telnének. Malawi meg mindenhol Malawi lesz. Meglátjuk mit tudunk tenni.
        Ma kiderült számomra hogy az éneklő fickó az iszlám kisebbségnek a mecsetjeiben énekel. Nem tudom hányan vannak, mert elég sok embert láttam már de iszlámot még egyet sem Zombában, illetve azt sem tudom megfejteni hogy miért pont ilyen szürreális időpontokban találja meg a tubáját.

        Ami ma aggaszt: az ujjaim, újra előjött a rejtélyes betegségem, amit orvos még nem fejtett meg, de most kicsit durvább, mert nemcsak a bütykökre koncentrálódnak a pici viszkető szemölcsszerű izék, hanem vírusszerűen elterjedtek az egész ujjamon.. Nem hinném hogy itteni orvos tudna rá mondani bármit is..Szóval, megvárjuk míg elmúlik.