MAGYAROK A VILÁG NYOLCEZRESEIN

Erőss Zsolt és Barna Dániel kedden érték el sikeresen a Manaslu 8156 méter magas csúcsát. Az ereszkedésnél Dr. Szabó Levente egy rossz lépésnél kicsúszott és a mélybe zuhant. A két hegymászó másnap találta meg a szerencsétlenül járt társuk holttestét.

Három csúcstámadó hegymászó (Erőss Zsolt, Barna Dániel, Dr. Szabó Levente) május 19-én hajnali 3 órakor hagyta el a négyes előretolt tábort 7300 méterről. Kitűnő időben, szélcsendben, egyenletesen haladtak. A csapatot elöl Erőss Zsolt vezette, majd őt Barna Dániel, és harmadikként Dr. Szabó Levente követte. Délelőtt 9 óra körül Erőss Zsolt jelezte, hogy még egy jó órányira van a Manaslu 8156 méteres csúcsától, melyet 10 óra 10 perckor el is ért. Az őt követő Barna Dániel rádióján elmondta, hogy jól van, kissé fáradt, lassan megy, de kitartóan halad a csúcs fele. Dr. Szabó Levente azt a jelzést adta, hogy minden rendben, ő is lassan halad a csúcs felé. Erőss Zsolt közben átmászott a keveset látogatott, mintegy 8-10 méterrel magasabb "Rocky Summit"-ra, azaz "Sziklás csúcs"-ra, ami a Manaslu igazi csúcsa. Hosszas várakozás után - mivel társait még nem látta az utolsó bukkanónál - dél körül elindult lefele.

Útközben találkozott Barna Dániellell, aki kicsit nagyobb sebességre kapcsolt, és 1 órán belül elérte a Manaslu csúcsát. Zsolt az időközben visszaforduló és éppen pihenő Szabó Leventéig ereszkedett, és együtt pihentek. Az már biztos, hogy Leventének olyan lemaradása volt, hogy esélye sem volt elérni a csúcsot. Ezzel meg is békélt (7800 m körül).

Bevárták a csúcsról lefelé tartó Barna Danit, és együtt indultak a 7300 méteren felállított 4-es tábor felé. Közben az időjárás jelentősen változott, köd és hószállingózás kezdődött. A látási viszonyok romlottak.

A csapatnak érdekében állt, hogy mielőbb, de biztonságosan elérjék a 4-es tábor sátrat. Meredekebb eljegesedett, és lankásabb, mély havas tereprészek váltogattak egymást. Az ilyenkor szokásos fáradtság nagyobb koncentrációt és odafigyelést követel a hegymászótól. Egy meredekebb, havas szakaszon Szabó Levente lába kicsúszott, és a havon szánkázni kezdett egy meredek letörés irányába, a sátortól mintegy 20 méternyire, és pillanatokon belül eltűnt társai szeme elől. A döbbenet lett úrrá mindenkin, olyan gyorsan és váratlanul történt minden. A köd és az egyre rosszabbodó időjárás, valamint látási viszonyok miatt a további balesetek elkerülése miatt nem volt mód a helyzet felderítésére, mert Levente eltűnési iránya alatt mintegy 500 méteres szakadék és falrész tátongott.

Az expedíció vezetőjével, Kollár Lajossal történt rádió-megbeszélés értelmében Zsolt és Dani a négyes táborban töltik az éjszakát, hogy a reggeli szokásos néhány órás tiszta jó időben felmérjék a helyzetet, és Levente felkutatására induljanak. Másnap reggel ez meg is történt, és Dr. Szabó Levente holttestére 6800 méteres magasságban találtak rá.

Fejsérülései azonnali halálhoz vezettek. Mintegy 500 métert zuhant illetve csúszott, közbenső ütközésekkel. Dani és Zsolt hegymászóhoz méltóan ezen a helyen temették el, a hóban.

Rendkívül megrendültek vagyunk mindnyájan a tragikus esemény hatására.

Annál is inkább, mert a "Magyarok a Világ Nyolcezresein" csapatai mindig eredményesen, tisztán és biztonságosan másztak, amit az is jelez, hogy 6 éves fennállása alatt közel 50 hegymászót foglalkoztatva senkinek a haja szála nem görbült, és minden expedíciója sikerrel végződött. De sajnos ez egy ilyen szakma. Ritkán, de előfordulhatnak balesetek.

Minket is lesújt Levente barátunk balesete. Rendkívül értékes, felkészült és egyben zárkózott egyéniségű orvos-hegymászót veszítettünk el. Értékes és odaadó munkát végzett a Miskolci Speciális Mentőcsapat orvosaként, a Miskolci Megyei Kórház traumatológusaként. Expedíciónkban is fáradhatatlan kutatómunkát végzett, többek között az akklimatizáció területén.

Expedíciónk minden tagja sajnálatát és részvétét fejezi ki Levente családjának és közeli barátainak, és mindenkinek, akik szerették és tisztelték őt.

Kollár Lajos, Erőss Zsolt és Barna Dániel

Amire legjobban vigyáznunk kell: a hegyibetegség, fagyásos sérülések, hóvakság elkerülése:

1. A hegyibetegség elkerülésére fontos, hogy ne erőltessük túl magunkat, tartsuk be az akklimatizációban a fokozatosság elvét, türelmesen meg kell várnunk, hogy szervezetünkben beinduljanak az alkalmazkodási reakciók. Itt a türelmetlenség, a nagy nekibuzdulások csak bajt szülhetnek. Azt, hogy éppen mennyire vagyunk az adott magassághoz alkalmazkodva, viszonylag jól mutatják a pulsoximetriás méréseim, ill. a szubjektív állapotunk (ki hogyan érzi magát, fáj-e a feje, van-e étvágya, stb.)

2. A fagyások elkerülésére fontos a jó felszerelés, speciális ruházat mely megtartja a testmeleget, de engedi a pára, izzadság eltávozását (különben ránk fagyna a ruha, vagy állandóan le lennénk izzadva), jó kesztyű, bakancs. Itt is nagy a dilemma, főleg ami a lábbelit illeti. Többféle neves cég méregdrága terméke van forgalomban, van amelyik jó, van amelyik kevésbé jó-de tökéletes itt sincs. Ami nagy magasságokban jó és nem fagynak le benne a lábujjaid, abban alacsonyabb magasságokban óhatatlanul izzad a láb.

3. Megfelelő, 4-es kategóriájú napszemüveg nélkül itt már egy lépést sem lehet tenni. Az igen intenzív napsugárzás, mely a hóról visszatükröződve még erősebb, egy fél nap alatt úgy megvakítana (ha szerencséje van az illetőnek, csak időlegesen), hogy kézen fogva kellene levezetni a hegyről. Tehát, ha egyébként minden rendben lenne, de napszemüveg nélkül maradna az ember (ezért fontos, hogy mindig legyen tartalék), rögtön indulhatna is lefelé, amíg még tud.

Egyébként ez egy nagyon szép, formás hegy, bár innen csak az elő csúcs látszik, az igazi csúcs már csak nagyon fentről, kb.7400 m-ről lesz látható.

05.03-ára tervezzük tehát a C2 (Camp 2) kiépítését, mely már 6200 m-en van. Egy éjszaka ott alvás, majd visszatérés az alaptáborba, hogy szervezetünk regenerálódni tudjon, ugyanis az említett magasságokban nagyon keveset tudunk enni, az emésztési folyamatok lelassulnak, a szervezetünk lényegében csak önmaga tartalékaiból él.

WEBBeteg háttér: Fagyási sérülések és kihűlés

A hideg hatására beindul a szervezet védekező reflexe, melynek következtében érösszehúzódás, érszűkület jellemzi a hidegnek kitett területeket. A védekező mechanizmus a későbbiekben azonban káros következményekkel jár, hiszen a tartós érszűkület következtében sérül az adott területek oxigen- és tápanyagellátása.  Részletesen: Fagyási sérülés, kihűlés, fagyhalál