MAGYAROK A VILÁG NYOLCEZRESEIN

05.11. Havazik egész nap. Havazik reggel, havazik délután, este még jobban havazik és éjszakára sem áll el. Havat lapátolunk reggel, és délután ismét havat lapátolunk, másnap reggel mégis alig tudunk kijönni a sátrakból.

A tajvani csapat említett sherpájának egyértelműen gyerekkori fertőző betegsége van, nem csoda, hogy a franciák által adott allergia elleni injekció nem segített. Az egész testet érintő, különböző stádiumú viszkető kiütések, a szájnyálkahártya elváltozások még számomra – aki fertőző betegségekben nem vagyok gyakorlott - is egyértelműek. Sok mindenre gondoltam, mit kell esetleg majd kezelnem, de bárányhimlőre nem.
Szerencsére a kezelés tüneti, így tudok segíteni neki. És persze figyelmeztettem őt és a csapattársait a fertőzésveszélyre.
Közben kiderült, hogy eredetileg a csapatuk egy másik sherpája betegedett meg, de ő viszonylag enyhébben átvészelte a betegséget. Az eredeti fertőzésforrás, mint később kiderült, az ő 2,5 éves gyereke volt (ezt csak mostanában tudta meg, amikor telefonon beszélt a családdal).
Nos, így már egyértelmű a dolog.

Egyébként a tajvani csapat, látva a rossz időt, úgy döntött feladja: helikoptert hívtak és lementek, a felszereléseiket pedig majd a sherpák összeszedik.

Délután beszéltünk az orosz csapattal (eredetileg 17-en voltak) akik közül néhányan már lementek. Igyekszünk biztatni őket, hogy jön még jobb idő - mutatjuk a Magyarországról kapott meteorológiai előrejelzést.
Persze nem teljesen önzetlenül, ugyanis ha mindenki lemegy és feladja, végig nekünk kell majd kitaposni az útvonalat.

05.12. Reggel végre nem havazik, és a napsütés is nagyon ránk fér. Kicsit kiszárítjuk nyirkos hálózsákjainkat, ruháinkat. Máris jobb a kedvünk.

Közben látjuk, hogy nagy csomagolás van, a helikopter kétszer is fordul - talán az egyik Japán csapat távozott.

Délutánra aztán ismét itt a menetrendszerinti havazás.

Most minden azon múlik, mikorra várható az a pár napos jó idő (amikor legalább délelőtt nem havazik), hogy ismét nekivághassunk a hegynek.