Betegségek történetei

Erőm teljében lévő harmincas férfiként mindig is úgy gondoltam, a betegségek, nyavalyák annyira távol vannak tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől. Nem vagyok egy "hisztis" típus, ha ledönt a lábamról valamilyen betegség, igyekszem rajta minél hamarabb és minél kevesebb nyűggel túl lenni. Nem is igazán tudtam átérezni, milyenek egy krónikus beteg mindennapjai - valahogy mindig úgy gondoltam, az emberek szeretik magukat sajnáltatni, szeretnek panaszkodni, hogy egy kicsit többet foglalkozzanak velük.

 

Két évvel ezelőtt történt. A rendszeres heti tenisz alkalmával életemben először befulladtam. A teniszpálya szélén állva halálfélelem lett úrrá rajtam - úgy éreztem, nem tudom kontrollálni a testemet, nem kapok levegőt és rövidesen elkékülök a légszomjtól. Az első ilyen eset, bár rémisztően hatott rám, nem motivált annyira, hogy orvoshoz forduljak. De a következő eset sem váratott sokáig magára - hasonlóan, sportolás közben csapott le rám a következő roham, de az elsőnél még intenzívebben. Napi rendszerűvé vált a köhögés, folyamatosan fojtogatott a légszomj, egyre nehezebben bírtam a fizikai terhelést. Még azon a héten elmentem a háziorvosomhoz, aki rögtön beutalt tüdőgyógyászhoz.

A vizsgálatok kimutatták, középsúlyos asztmám van, ráadásul még szezonális allergia is rakódik mellé, ami még súlyosbítja a helyzetet. Egy hátizsákra elegendő gyógyszermixet kaptam, tablettás antihisztamint, rohamoldót - abból kétfélét, kombinált asztma-gyógyszert. Először a Turbuhaler-rel próbálkoztam, de az kevésbé vált be, mivel nem igazán éreztem, valóban sikerült-e beadnom a kívánt adagot. Folyamatosan szorongtam miatta, mert féltem a következő rohamtól. Majd leváltottuk hasonlóan kombinációs Discus-ra, amit már könnyebben használok. Az antihisztaminok közül sem szedhetek bármit, nekem a Claritine és Zyrtec meg se kottyant (azonkívül, hogy állandóan aludtam tőlük), legalább a Xyzal kell.

Számomra különösen fontos, hogy az így bejáratott "túlélőcsomagomon" ne változtassunk, ne cserélgessük azt, ami bevált - végre megtanultam használni, érzem, mekkora adag kell, hogy rendben legyek. Tavaly egy másik tüdőgyógyászhoz kerültem, aki az egyik gyógyszeremet lecserélte egy új típusú szteroidra. Azonnal rosszul lettem - egyáltalán nem tudott "karban tartani" (plusz még két napig rohangáltunk utána, mert a faluban, ahol lakunk, illetve a környező két település patikáiban nem volt kapható), így két hét szenvedés után visszakértem az előzőt. 

Tanácsként tudom mondani, ha követed az orvos utasításait és érzed, az eredmény nem kielégítő, merj szólni az orvosodnak! Te érzed igazán, mikor vagy egyensúlyban - viszont nagyon fontos, hogy ennek adj hangot!

Sajnos még így is vannak olyan napjaim, amikor állandósulnak a köhögéses, fulladásos rohamok. Azóta értékelek minden olyan napot, amikor "nyugalom" van. Észrevettem, hogy előrelátóan kell élnem, mivel ez nem az a betegség, amiből ha egy nap elfelejted bevenni a gyógyszert vagy éppen nincs nálad rohamoldó, könnyedén pótolható az adag másnap. Ha rád jön a roham, azonnal cselekedni kell - én már semmit nem bízok a véletlenre.

Néhány héttel ezelőtt a feleségem elfelejtette betenni a "gyógyszer-tatyót" - délutánra már nagyon rosszul voltam, mind az asztmám okozott rohamot, az allergiától meg egyenesen úgy néztem ki, mint akit megcsípett egy darázsraj.

Mindenkinek azt ajánlom, vegye komolyan ezt a betegséget, legyen nála mindig a gyógyszere, tanulja meg profi módon használni, mert a mindennapokban magadra vagy utalva és a fulladásos roham nem játék. Fele se tréfa.