• Betegségek történetei
        WEBBeteg blogja

        Méhnyakrákom története

        A betegségem történetét egy fontos üzenettel kezdeném: bármi, a normálistól eltérőt tapasztalsz a saját testeden, ne várj sokáig! Mielőbb fordulj orvoshoz! A történetemből kiderül, miért mondom ezt?

        Az én esetemben az első jel a havi vérzések sűrűbbé válása volt? bár még fiatal voltam, 34 éves, de már nem a szokott időben, havonta menstruáltam, hanem gyakorlatilag 2-3 nap kivételével állandóan véreztem. Persze valószínű, hogy ez a vérzés már nem is menstruáció volt, hanem az előrehaladott rák egyértelmű jele.

        Bár a nővéremnél is hasonlóan kezdődött a méhnyakrák, mégis sokáig halogattam az orvoshoz fordulást. Csak akkor mentem el rendelésre, amikor már tényleg nagyon erős vérzésem volt.

        Az orvos először egy egészségügyi kaparást javasolt, amit el is végeztek. Kaptam egy papírt az eredményéről, semmi aggasztót nem tartalmazott. Teljesen negatív volt. Illetve egy enyhe méhnyálkahártya gyulladást írtak le rajta.

        A beavatkozás után egy héttel ismét elöntött a vér. Én akkor már nagyon rosszat sejtettem, egyből az Uzsoki Kórház onkológiájára mentem, ahol egy idősebb főorvosnő vizsgált meg. A vizsgálat után a hasamra tette ökölbe szorított kezét és ezt mondta: ' Kislányom, ezt az öklömnyi daganatot mióta hordozza.' Az az igazság, hogy más tudni és más hallani. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de akkor ott hallani valami kegyetlen volt.

        Szövetmintát vettek, aminek nagyon hamar meglett az eredménye, de nem volt egyértelmű, ismételni kellett a vizsgálatot. A következő szövettani mintából már egyértelműen kimutatták a daganatot? azonnal operálni kellett. A főorvosnő nagyon határozottan nyomta kezembe a másnap reggelre szóló beutalót. Hiába tiltakoztam, hogy nekem még rengeteg az elintéznivalóm, nem engedett. Ráadásul aznap a férjem sem volt velem. Annyira sokkolt a hír, hogy nem találtam haza? csak bolyongtam az utcákon. Végül taxit kellett hívnom, hogy hazavigyen.

        A legelső vizsgálat és a műtét napja között nagyjából 2 hónap telt el. Az orvos, aki műtött, dr. Osváth Miklós egy tündér volt. Mindent világosan elmagyarázott. Arra is felkészített, hogy bár fiatal vagyok, de ha operáció közben úgy látja jónak, mindent el fog távolítani. Ezt úgy értette, hogy nem csak a méhnyak egy részét, hanem a méhet és a petefészkeket is. Így is történt.

        A műtétből semmit nem éreztem, hiszen elaltattak, de az ébredés az szörnyű volt. A sok infúziós palack, meg a tudat, hogy mi történt velem. De az orvosom ebben az időszakban is nagyon sokat segített. Nem telt el úgy nap, hogy be ne nézett volna hozzám és ne ült volna le az ágyam szélére pár percre. Ez nagyon sokat számított nekem.

        Ugyanez a tündér orvos a műtét után nem sokkal azt mondta, hogy jól jegyezzem meg: 'Ugyanolyan értékű ember vagyok, mint a beavatkozás előtt.'. És felejtsem el azt, hogy kisebbségi érzés és felejtsem el azt, hogy én most mindenki elől elzárkózom. Hogy el kell felejteni azt, amit korábban mondtak, hogy 'Á, az már nem nő, kipakolták?' Én ugyanolyan értékű ember vagyok, mint a műtét előtt. Ez a beavatkozás az életem ára!

        Később hozzá jártam vissza kontrollra is. Sőt, mivel szülész-nőgyógyász volt, hozzá vittem a kislányomat is, amikor már babát várt és nála szült.

        Ami nagyon nehéz volt, hogy a családom egy része eltávolodott tőlem. A férjem és a lányom végig mellettem volt, de nővéreim és az anyám valami miatt nem. Mai napig nem tudom, mi lehetett a viselkedésük oka.

        Valójában nagyon sok évnek kell eltelnie ahhoz, hogy az ember ilyen higgadtan tudjon beszélni róla? most 65 éves vagyok, tehát már több mint 40 éve operáltak, mégis, minden év végén még mindig görcsbe rándul a gyomrom? vajon a következő évben megélem-e még az ünnepeket...

        A műtét után a kontrollokon túl más teendő nem maradt. Hála az orvosom körültekintésének nem kellett semmilyen utókezelésre járnom és azóta sincs ezzel semmilyen problémám. Kezdetben havonta, majd 3, később 6 havonta kellett megjelennem a vizsgálatokon. Utána már csak az éves kontrollok maradtak, amikről egy idő után - megmondom őszintén - gyakran elfeledkeztem. Visszaálltam dolgozni, panaszom nem volt, így feleslegesnek tartottam már a kontrollt.

        Ami az egészből visszamaradt, az most már csak egy apró kellemetlenség, ami azért eleinte még nagyon sok gondot és fájdalmat okozott. Sokkal gyakrabban kell mosdóba járnom, mint korábban. Erre felkészítettek a műtét előtt, mégis kellemetlen. Ráadásul kezdetben ahogy megtelt a hólyag, az borzasztó fájdalommal is járt. Mára már inkább csak a gyakori vizelés maradt, de ez fájdalommal csak ritkán jár.

        Informálódni egyébként ma már mindenki tud. Én az Interneten mindenre választ kaptam, ami érdekelt. Hasznosnak találtam a fórumokat is. Ezekbe én is rendszeresen írok be. Szerintem a sorstársak igen sokat tudnak segíteni egymásnak. Fontos látni, hogy mások hogyan élték meg ezt a betegséget, és a leghitelesebb, legéletszerűbb tanácsokat is más betegektől kapja az ember.

        Egyébként nekem az unokám is nagyon sokat segített a gyógyulásban. Nem sokkal a műtét után született, és mivel úgyis otthon voltam, sokat vigyáztam rá. Segített elterelni a rossz gondolatokat, ami nagyon megkönnyítette ezt az időszakot.

        Összességében, amit én mindenképpen tanácsolni tudok, hogy mielőbb forduljon orvoshoz, ha bármi szokatlant érez. Ha teheti, olyan orvost válasszon, akiben maximálisan megbízik! És bár ezt tanácsolni nem tudom, csak remélem, hogy senki nem marad egyedül a bajban! Nekem nagyon sokat jelentett a férjem és a lányom támogatása, illetve a kis unokám születése.

        D. I.

        Cikkek a betegségről:
        Méhnyakrák - Kis figyelemmel megelőzhető 
        Méhnyakrák: hogyan pusztít a HPV? 
        A 10 leggyakoribb nőgyógyászati tévhit
        A leggyakoribb daganatok első tünetei