Megbocsáltani vagy sem...

Szép napot, Mindenkinek!

Hol is kezdjem?

Talán ott, hogy tegnap olvastam egy blogot? (megvilágosodtam)

S azon gondolkodtam, hogy esetleg mégse kellene annyira haragudnom É. anyámra!

Vagy nem is kellene haragudnom rá!? ? költői kérdés volt

Átszaladt az agyamon, hogy hiszen ő hozott világra. Nem lehetne mégis (megbocsátani)?

Dehogyis nem. =) Mondjuk anyám nem tudja, hogy azért nem látogatom, mert haragszom rá.

Hiszen van okom rá. :-/ Sajnos, van!

Elgondolkodtam azon így a majdnem 20as éveimben, hogy esetleg én adnék neki v.mi ajándékot (esetleg virágot), amiért megszült.

Ugyebár van olyan személyiség, mikor nem saját magát ünnepli, hanem Édesanyját.

Érdekes?

Vagy hagyjam az egész dolgot. S csak annyit tegyek sűrűbben, találkozzak vele.

Sajnos 2-3-4 havonta látjuk egymást. Ha nem keresem, akkor ő se.

Épp eleget tettem évekkel ezelőtt. Úgy mond, kezdeményeztem (találkoztam vele, felhívtam, üzenetet írtam). De semmi viszonzás! Csak a nagy ? Jobb le se írni miért haragszom rá.

Térjünk vissza egy kicsit, hogy miért világosodtam meg. Telnek múlnak a napok, és az ÉVEK! Nem tudja az ember mikor fog v.kit elveszíteni. Főleg, ha baj van. BAJ! Néha rám jön az a dolog hogy: Úr Isten mikor fog bekövetkezni, hogy ennyi vége nem lesz többet.

Keveset tudok anyám egészségéről (igaz kérdezem) de ő se tudja milyen az egészségi állapota. Nem érdekli egyszerűen. Én meg mondom: SZ*R! Hogyha így halad ?ezzel? ?

Szóval félek, beteg lesz, s mint ahogy a filmekben szokott lenni (Isten ments) : Ott ülnék az ágya mellett. Összetörve, zokogva, hogy beteg. S nem tudtam segíteni neki.

Hmm, kezd benőni a fejem lágya. Mégis fontos, FONTOS, hogy minden héten telefonáljak, s találkozzak vele. Húha! Mekkorát kell hozzá lépni! :-/ Újra kezdeni a kezdeményezést?

Na, ez is egy elgondolkodtató ?v.mi?! Direkt fogalmaztam a valamit!!

(BAJ-t (még) nem írnám le? Majd egyszer eljön ez az idő is? Megosszam veletek.)

Legyen kellemes napotok!

ANY