• MAGYAROK A VILÁG NYOLCEZRESEIN
        himalaja blogja

        A magasság veszélyei

        Ott hagytam abba, hogy ismét felmegyünk az 1-es (röviden C1) táborba. 05.02-án ezt meg is tettük. Sajnos délutánra az idő elromlott, nagy havazás kezdődött, így másnap lehetetlen volt továbbmennünk, sőt még a lejövetel is kérdéses volt. Végül aztán a nagy hóban néhol csípőig süllyedve leküzdöttük magunkat. Azóta ismét az alaptáborban vagyunk, és sok más csapattal együtt várjuk, azt a kedvező időjárási ablakot, melyben folytathatjuk a csúcs megközelítését. Egyébként délutánonként, esténként a nagy havazásban szinte karácsonyi érzésünk van.

        A mostani időjárás előrejelzésünk a következő 2-3 napra kicsit jobb időt jósol. Holnap tehát ismét nekivágunk. Szervezetünk most már alkalmazkodott a C1 tábor csaknem 5800 m-es magasságához, ezt kell tovább "tolnunk" nagyobb magasságra, hogy aztán alkalmassá váljunk a csúcstámadásra (azaz a 8000 m fölötti magasság elviselésére).

        De miért is kell szervezetünknek alkalmazkodni? A magasság miatt a fölöttünk levő légréteg, így az általa kifejtett nyomás a tengerszinten mértnél jóval alacsonyabb, a normál 760 Torr nyomás helyett alaptáborunk magasságában kb. 450 Torr. Tekintve, hogy az oxigén aránya ugyanúgy 21% a levegőben mint alacsonyabb magasságban, ez értelemszerűen azt jelenti, hogy minden egyes légvételkor a megszokottnál lényegesen kevesebb oxigén molekula jut a tüdőnkbe. Ezt a szervezet kezdetben gyorsabb és mélyebb légvételekkel próbálja ellensúlyozni, de ennek élettani határai vannak, mert a szapora légzésekkel gyorsan kiürülne tüdőnkből a CO2, és ezzel a vér lúgosodna, ami akár ájuláshoz is vezetne. Nos, ahogy ez már sejthető, a magassághoz való alkalmazkodás egy bonyolult és nem minden részletében tisztázott folyamat. Hogy a szervezet egyensúlya ne boruljon fel és mégis kompenzálódjon az oxigénhiány egyéb szabályozó rendszerek indulnak be: a vese elkezd nagyobb mennyiségben termelni egy erythropoetin nevű hormont, ami fokozza az oxigént szállító vörösvértestek képződését, tehát a szokásosnál több vörösvértest kering egy idő után a vérünkben, így több oxigénhez jutunk. De ennek ára van, mert ez azt is jelenti, hogy vérünk valamelyest "besűrűsödik". Másrészt a vese fokozza a vérből a bikarbonat nevű lugos anyag kiválasztását, így savasítva a vért, hogy elkerülje a szervezet a fokozott légzésből adódó lugosodást. Ez így talán bonyolult, de hát a szervezet egy finoman szabályozott rendszer, ahol minden mindennel összefügg.

        Ezen vázolt alkalmazkodási mechanizmusok teljes kifejlődése pedig 2-3 hetet is igénybe vesz (persze ez már az alaptábor elérése előtt elkezdődött, kb. 3000 m-es magasságon).

        Persze amikor hegyet mászik, senki sem gondol erre. A szervezet teszi a maga dolgát, a mi feladatunk az, hogy erre elég időt és lehetőséget adjunk magunknak.

        Nos, hát holnap, ahogy mondtam, ismét nekivágunk.

         WEBBeteg háttér: A magasság veszélyei

        Ha a tüdőbe bejutott levegő oxigén parciális nyomása kevés az alacsonyabb légköri oxigénszint miatt, akkor kompenzáló mechanizmusok lépnek életbe, melynek első lépcsője a légzés fokozása.  Részletesen: Hogyan reagál szervezetünk a magasságra?



      • Blog leírása

        Az expedíciósorozat 2009-es célja a magyarok által még nem mászott MANASLU (8156 m Himalája, Nepál) csúcsa. A beszámolót a csapat orvosa, Dr. Szabó Levente készíti. himalaja.webbeteg.hu
        Látogatás: 57694 alkalommal

        A blogban írottak nem képezik a WEBBeteg orvosi tartalmának részét, azok igazság-, és valóságtartalmáért portálunk felelősséget nem vállal.

      • Hirdetések
      • Saját oldal

      • Archívum

      • Hirdetések