Pioneer

Leteltek az édes szabadság napjai. 3 hét felhőtlen kikapcsolódás. (tényleg felhőtlen volt a szerncsés időjárás miatt). Kezdésnek a minden esti grillezés, szalonnasütés, borozás a barátokkal, majd egy hét Balaton! Az utolsó héten már egy feltöltő, kímélő családi táborban voltunk, mintegy rákészülve a valós életbe való visszatérésre. Persze a munkahelyen  az állapotok csak romlottak, mondhatni, se posztó, se pénz. Valaki említette is a szabadság alatt, hogy egész jól menne ez az egészségügy, ha nem lennének a betegek. Hát igen. Mindent végiggondolnak több oldalról, de a beteg érdeke általában a végére marad. Enyre nyúlnak a várólisták, erre a válasz, hogy Nagy-Britanniában ennyi idő alatt még egy hasi UH-t sem csinálnak meg. Szeptembertől tovább fogyunk, ismét elmegy két kollega. Nem lesz egyszerű még a mimnimális elltást sem fenntartani.

Újabb este a kórházban. Erősen fülledt a levegő, nagy vihar készült, mégsem lett belőle semmi. Eddig jó napnak tűnik, bár ez csak honap reggel mondható majd ki. Végre van időm befejezni az elmaradt adminisztrációt, átnézni a levelezést. A család persze hiányzik nagyon. Bejöttek megnézni, kislányom kérdezte: Apa, miért nem jössz haza?.....   Nyár van, így egyre több ilyen este, éjszaka vár az emberre, de cserébe 2-3 hét szabadság is lesz. Majd 1 hónap múlva. Már egy hete nézegetem a dátumot :) A ma reggeli megbeszélés témája is az volt, hogyan lássuk el nyáron a szakrendeléseket, ha ügyelet után másnap haza kell mennünk. Márpedig ez törvény (talán az egyetlen előremutató az utóbbi időszakban). De akkor ki látja el a betegeket? Ja, és nyáron közülünk nem lehet beteg senki, mert akkor omlik a rendszer. Kíváncsian várom a szeptembert.