• Pioneer

        Bulcsu blogja

        Nem Sopronról, mint városról emlékeztem meg, hanem az idézett reklám a soproni sört promótálja. Most épp konferenciát bővítem ismereteimet, illetve tapasztalatot cserélünk a kollegákkal, hol mire nincs pénz, mire nincs lehetőség, illetve a nemzetközi ajánlások ismerete ellenére mi az, ami megvalósítható. Legalább jól átbeszéljük a gyógyszerek árváltozását és a várható következményeket.

        Köszönöm a reakciót, nem tűntem el végleg (még nem). A pioneer a bolg neve, nem az enyém, de ahogy te is íron, a Bulcsu inkább illik. Mulattat, ahogy az angolszászok próbálják kiejteni (Bálkszu, Bulxu). Még futom köreimet a mókuskerékben, aggódva figyelem ezt a furcsa országot és készítem családom az esetleges költözésre. Sajnálom ezt a helyet, egy évezredet itt töltünk és így végezzük, hogy lassan szégyen magyarnak lenni (lehet ez egy kicsit erős, de ezt érzem). A Soproni reklámnak viszont nagyon örültem (nem járok bő gatyában, de itt élnek a legszebb nők), az utolsó szaváig igaz, de akkor miért van csődben az ország? Aggódom.

        Leteltek az édes szabadság napjai. 3 hét felhőtlen kikapcsolódás. (tényleg felhőtlen volt a szerncsés időjárás miatt). Kezdésnek a minden esti grillezés, szalonnasütés, borozás a barátokkal, majd egy hét Balaton! Az utolsó héten már egy feltöltő, kímélő családi táborban voltunk, mintegy rákészülve a valós életbe való visszatérésre. Persze a munkahelyen  az állapotok csak romlottak, mondhatni, se posztó, se pénz. Valaki említette is a szabadság alatt, hogy egész jól menne ez az egészségügy, ha nem lennének a betegek. Hát igen. Mindent végiggondolnak több oldalról, de a beteg érdeke általában a végére marad. Enyre nyúlnak a várólisták, erre a válasz, hogy Nagy-Britanniában ennyi idő alatt még egy hasi UH-t sem csinálnak meg. Szeptembertől tovább fogyunk, ismét elmegy két kollega. Nem lesz egyszerű még a mimnimális elltást sem fenntartani.


        Megvolt a tea, nagyon megérte. Jeges zöld tea, mangószeleteken. Édes-kesernyés.. Kellemes időben iszogattam vagy fél óraig, közben volt időm átgondolni a világ dolgait. Már ennyi is elég ahhoz, hogy szebbnek lássam a világot. Próbáljátok ki ti is!

        Kutya fáradt vagyok, pedig kutyám sincs :) Csak halak, de már ők is nagyon vártak haza. Ránk szakadt a nyár, de még nem a kellemes része. Rehhel 7-től délután 5-ig megy a munka, szinte megállás néálkül. Már egészen pontosan tudom, hol van az aktuális "elfásulási" határ (ahonnan csökken az empátia, kevesebb a türelem..). Sajnos ezt egyre gyakrabban sikerül túllépni. Legalább az álláshelyzet stabilizálódott, egyelőre maradok. Már csak két és fél hét a szabadságig, és két ügyelet. Smafu, akár féllábon is... remélem. Ilyen munkamennyiség mellett hanyagolom a sportot, és ez azonnal visszaüt, kevesebb az energie, nem érzem magam olyan kiegyensúlyozottnak. Erősebbnek kell lennem és menni edzeni. Na meg egy jó kis teázás és masszázs sem ártana. De jó ötletet adtam magamnak. Ülök a bringára és megyek is a teaházba, egy jó kis jeges zöld tea, szárított rózsaszirmokkal. azt hiszem, ez tud vígasztaló lenni :)

        Napok óta nem alszom jól. Feszült vagyok, meg persze türelmetlen is. Egyre tarthatatlanabb a helyzet bent a munkahelyen (egyre kevesebben vagyunk, egyre több a munka, rosszabb a hangulat). Volt főnököm munkahelyet vált, én is mennék vele, talán még hely is lenne. Nyugodtabb légkör, csak hát reggel-este 35 km, új környezet, beilleszkedés egy meglévő csapatba, meg persze kisebb kórházban dolgozni valahol csak visszalépés. Na és ehhez jön még az, hogy a helyi és az eü. politikában otthonosan mozgó kollegáim váltig állítják, hogy jobban járok, ha maradok, csak pár hónapot bírjak ki, mert súlyponti lesz a kórház, sőt a meglévő holdingba bekerül az a kiskórház is, ahová mennék és akkor még rosszabb lenne a pozícióm. Hát le kell ülnöm beszélgetni még 1-2 emberrel, meg a jelenlegi vezetőséggel. Ha mégis elmegyünk (egy főorvos, egy szakorvos, egy rezidens és egy vezető asszisztens), potenciálisan ellehetetlenül a belgyógyászat egy jelentős része. Sok múlik ezen a nyáron. Na meg az építkezés. Mit építkezés, meg csak a megbízási szerződés van meg, a május végére ígért építési engedély még sehol. De legalább a telekhányad már megvan és így valamennyi kedvezményt is sikerült kijárni a vállalkozónál. Na de hagyjuk a gondot legalább estére. Örülök az EB-nek, mert alkalmat ad összeülni a többiekkel, 1-2 sör mellett szurkolni, okoskodni a meccseken.

        Újabb este a kórházban. Erősen fülledt a levegő, nagy vihar készült, mégsem lett belőle semmi. Eddig jó napnak tűnik, bár ez csak honap reggel mondható majd ki. Végre van időm befejezni az elmaradt adminisztrációt, átnézni a levelezést. A család persze hiányzik nagyon. Bejöttek megnézni, kislányom kérdezte: Apa, miért nem jössz haza?.....   Nyár van, így egyre több ilyen este, éjszaka vár az emberre, de cserébe 2-3 hét szabadság is lesz. Majd 1 hónap múlva. Már egy hete nézegetem a dátumot :) A ma reggeli megbeszélés témája is az volt, hogyan lássuk el nyáron a szakrendeléseket, ha ügyelet után másnap haza kell mennünk. Márpedig ez törvény (talán az egyetlen előremutató az utóbbi időszakban). De akkor ki látja el a betegeket? Ja, és nyáron közülünk nem lehet beteg senki, mert akkor omlik a rendszer. Kíváncsian várom a szeptembert.


        Hihetetlen jó edzés volt! Két napi stressz maradt ott egy óra alatt (na meg vagy 1000kcal). Nem tudom, mi lenne velem, ha nem lenne a bringa meg a teázás, valószínűleg 2 hét alatt ledobnám a láncot. Na meg a család és a jóbarátok. Azt hiszem, az utóbbi hónapokban ezek nélkül már simán feladtam volna a munkát. Pedig ott is van sikerélmény bőven (sok munkából nem nehéz), de mindig van lelki teher rendesen. Főleg mikor már erősebb kötődés alakul ki a beteggel, bizalmi híd van, javul, majd jön a szövődmény.. meddig tart még, mikor gyógyul meg. Nehéz ilyenkor még a kórterembe bemenni is. Vajon hogy telt az éjszakája? Volt-e láza, javultak-e a paraméterei? Aztán ha minden rendben jön, nagy a megkönnyebbülés, persze közben ott a többi új beteg. Végül is, ezért csináljuk. Nem könnyű, de szeretjük. Ha nem így lenne, már régen valami mást kerestem volna. Csak ne feszítsék tovább...

        A sok munka mellett a jó idő beköszöntével a baráti társaság is ébred. Egy kezdő grill-party után, melyet én prezentáltam (délután 5-re értem haza, 6-ra hívtam a vendégeket és persze semmi sem volt még megvéve, péntek óta minden estére volt meghívásunk. Ilyenkor jön rá az ember, mennyire fontos a baráti tarsaság, milyen regen beszéltem már velük, mennyi mindenről nem tudok. Minden kellemesen eltöltött este rengeteg plusz lelki energiát ad a napközbeni munka folytatásához (ennyivel kevesebb fizikai marad, az is igaz). Most sem vagyok annyira fitt, mert kedves barátom Kubában járt és tegnap volt a napja, hogy nekünk is megmutatta, milyebn arrafelé az élet. Ültünk a teraszon Mojito-val kísértük a kubai rumot és szívtuk közben a Cohiba-t. Nagy feeling :)

        Meleg van, mindenkinek a vízpart, meg a nyaralás jut eszébe. Nekem is, de azonnal eszembe jut az is, hogy a fél társaság szabadságra megy, és nagyjából ugyanazt a munkát kell az éppen dolgozóknak ellátni. Így is gyakran előfordul, hogy egyszerre 2-3 helyen kellene lennem, nem tudom, mi lesz nyáron. Szomorú látni, hogy évről évre nehezebb az egész. Megy a kollegák közötti torzsalkodás, hogy ki mikor menjen szabadságra, az ügyeleti beosztás is döcögősen halad. Most még csak konferenciák vannak, de már két kórterem jut egy emberre, plusz a szakrendelések. Már ez a meleg is elég volt ahhoz, hogy az osztályos infúzió fogyasztás duplájára növekedjen, sok beteg nem képes szájon át kellő mennyiséget inni, romlanak a vesefunkciók, de a gyógyszerkeret nem változik. Nehéz nyár lesz!

        A lista folytatódik a következő oldalon, kérjük lapozzon!