• Blogtherapy
        ciryll blogja

        Önéletrajz

        Megcsináltam a szakmai önéletrajzomat. Mikor ezt így kimondtam, volt aki furcsán nézett rám: egy nővérnek? Volt, aki azt mondta, profi. Volt, akinek nagyon tetszett és ilyet még nem látott. Volt aki vállat vont. Más azt mondta, ezzel túl magasra lőttem, ilyet felsővezetők írnak itt és inkább le kéne butítani. Többen nem értették, miért írok egyáltalán önéletrajzot egy ilyen melóhoz. Nálunk ez egy átlagos nővéri resumé, és a minimum egy álláspályázathoz. Viszont azt meg én nem értem, hogy miért is kellene fényképet mellékelnem hozzá. Nem mindegy, hogy hogy nézek ki mindehhez? Mindenesetre senki nem hívott fel eddig.

        Persze tisztában vagyok vele, hogy a fenti infó teljesen semmitmondó a konkrét rezömém megtekintése nélkül, de ugye a személyiségi jogaim... :-) Azért elmesélem hogy néz ki. Elmondom a tartalmát, mint a gyerekeim az olvasókönyveik szövegének:-) Vagy ha meg tudom oldani, még be is illesztem ide, a konkrétumok letakarásával, igen, ez jó lesz.


        Ez nagyjából a kinti resumé-m fordítása. Igen, az amerikai formátum, amit itthon nem szeretnek, de én úgy gondoltam, ez jó volt ott, ezt tudom, ezt mutatom itthon. Már csak az összehasonlítás végett is, ugye. Fotót pedig azért sem teszek bele. Gondolom ezzel a fajta makacssággal már elvágtam egy csomó lehetőséget, de sebaj, ahova nem kellek, oda nem megyek. Végülis, amit tudok, benne van, ha az nem számít, akkor mi?

        Nekiálltam küldözgetni. A protektoraim szerint zseniális volt, a kísérőlevéllel együtt, ámde ők elfogultak velem, és nem értették, miért nem özönlenek a telefonhívások. Felhívtam néhány kórházat azzal, hogy ki vagyok, és munkát szeretnék, hallom, kevés az egészségügyis, mindenki elmegy, de én itt vagyok mint felmentősereg, ugyan csak egy szakterülethez értek igazán, de bármit megcsinálok. Félreértés ne essék, nem vártam hasraesést a produkciómtól, de a szenvtelen, elutasító hangnem meglepett. Az lehet, hogy munkaerő hiány van, de munkahely nincs. Különben is, tökmindegy mit tudok, ki vagyok, amit elmondtam, az az ő kódszámai alapján értelmezhetetlen, és akár el sem hiszi. Honosítsam a diplomámat, ha itthon akarok dolgozni, mert hogy mim van, és mit ér, anélkül senki nem fogja megérteni. Végülis ez korrekt, hiszen "mi" is ezt csináljuk odakint mindenkivel, úgyhogy mondtam neki, hogy jó, akkor ezt fogom csinálni, de ő aztán hogy ne igyak előre a medve bőrére gyorsan hozzátette, hogy különben sem kell nekik most senki, csak az intenzív osztályokra, de ahhoz aztán külön képzés kell, és nekem olyan biztos nincs. Komolyan, mégegyszer nővérhiányról hallok...


        Önéletrajz


        Önéletrajz


        Aztán hogy nézegettem a neten, találtam egy érdekesnek tűnő blogot, amit egy fővárosi kórház főnővére írt. Volt egy posztja az ideális nővérről, hogy szerinte az milyen. És ha ő beteg lenne, ilyet szeretne magának. Szépen leírta pontokba szedve. Megírtam neki, hogy én vagyok ez a nővér, vegyen fel, és próbálja ki. Elküldtem neki a telefonszámomat is. Két héttel később újra írtam neki, újra ugyanezt, de soha nem hallottam felőle. (Azóta már a blogja sem található.)

        Akkor nekiveselkedtem, gondolván, nincs más hátra mint előre, és felhívtam az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalt, amit mondtak, hogy nézzem meg, hogy is lehetne magyar megfelelője a diplomámnak. Úgy tűnik, csak nagyon lassan, és nagyon drágán. Először megörültem, amikor ezt olvastam: "Munkatársaink közvetlen telefonszámukon hétfőn 9-11.30, valamint kedden és csütörtökön 9-11 és 13-15 óra között érhetőek el." Éppen csütörtök délután egy óra tíz perc volt. Ráadásul három munkatárs neve és telefonszáma is meg volt adva, gondoltam, szuper, gyorsan megbeszéljük, mi a teendő. Sajnos eddig sem jutottunk el, ugyanis a telefonokat senki nem vette fel. Húsz percig próbáltam, mind a három számot, egymás után folyamatosan. Néha bemondták, hogy már csak egy, esetleg kettő telefonáló van előttem, de akkor sem történt semmi. Egyéb infókat el tudtam olvasni a honlapon is, például, hogy cirka hetvenötezerbe kerülne a honosítás, de végülis ez majd az első fizetésemből megtérül, nem? Igaz, más már nem nagyon fog kijönni belőle, de sebaj, dolgozhatok végre itthon. Az eljárás amúgy három hónapig tart, ha szerencsém van, de egyszer meg is hosszabbítható. És akkor még ott a hiteles másolat, fordítás, a gyakorlati vizsgák, satöbbi. Azon már csak mosolyogtam, hogy minden lehetséges esetnél a példa az Ukrajnából érkező ügyfél, akinek minden vágya hogy itt dolgozhasson. Megpróbáltam az egyedi ügyek elbírálását, csak mert eddig mindenki úgy nézett rám, mintha két fejem lenne, mikor előadtam, hogy honnan jövök, hol tanultam és hol dolgoztam, és most mit szeretnék. Ott sem sikerült kontaktusba lépnem senkivel. Érdekes lesz ez. Lehet, hogy mégiscsak magánkórházba kellene mennem, oda már hívtak.