• Blogtherapy
        ciryll blogja

        Hot lights, cold steel

        Az egyik titkos vágyam műtőben dolgozni. Néha elegem van a pátyolgatásból, a megértésből és csak erre a "hot lights cold steel" élményre vágyom, amit kizárólag a műtőasztal adhat meg. Végülis ott is mondhatom, sőt, ott csak igazán, hogy itt kérem hús-vér emberek vannak! :-)
        Néhányszor már volt ilyen élményem, a műtőben végignézni egy-egy operációt; az elsőt rögtön egy érsebész mellett. Hat óra hosszú volt, de számomra nem fárasztó (persze nem csináltam semmit, csak kukucskáltam), hanem valami lenyűgöző élmény. Az elején, mikor mondták, hogy ha úgy érzem rosszul leszek a látványtól, netán hánynom kell, ne legyek zavarban, nyugodtan hányjak, persze menjek azért ki előtte, csak csodálkoztam: hogy lehet ettől rosszul lenni? Egy széklet- vagy vizeletminta vétele alkalmával simán elhányom magam, de egy műtét közben?!
        Ráadásul egy zseni mellé sikerült bemennem, aki éppen valami új módszert és berendezést próbált ki és úgy beszélt velem, mikor magyarázott róla, mint ha legalábbis értenék hozzá. A hat óra alatt körbejártam hatszor is a műtőt, kikérdeztem az aneszteziológust is, és a műtős nővért, aki az első asszisztens, szóval még állhat előttem ilyen nagyszerű karrier is. Igaz, ehhez nem árt minden területen otthon lenni, mármint ami az egészségügyet illeti, én meg csak egyhez értek valamennyire, de operálni ott is szoktak.
        Az anatómia viszont mindig is a kedvenc tantárgyam volt, fiziológiával és patofiziológiával együtt, és az a sokminden, amit a könyvekből tanultam, a műtőben teljesedik ki a maga gyakorlati, fizikai valóságában. Tisztában vagyok vele, hogy mindez kissé perverznek hangzik, és valahogy úgy, mint ahogy az egyszerű, szende kis háziasszonyka az ártatlan szempilláival aztán egy bódult pillanatban egyszercsak besurran a hálószobájába, és magáraölti a dominajelmezét, én a kis szemérmes szülésznővérke az elvadult fantáziámban egy hideg, éles fényű műtőben steril kesztyűben vágok, varrok és igen, még élvezném is.
        Ha valaki megkérdezné melyik volt életem legjobb kiállítása, szégyenszemre nem valami képzőművészetit említenék, hanem a "Body World" című zseniális és egyben őrült anatómiai kiállítást, ami egy olyan intenzív vizuális anatómiai élményt nyújtott, ráadásul éppen akkor, mikor ezekről tanultam is, ami nehezen felejthető, lenyűgöző, egyben teljesen felkavaró is. Persze, ezeket a szavakat tulajdonképpen akármelyik jó kiállításról el lehet mondani. Fent a rózsaszín szavakra való kattintással bele lehet nézni a "szobrok" közé, de ott járni az életnagyságú változatok között, megtapintani őket, rácsodálkozni az emberi test nagyszerűségére és egyben törékenységére, valamint betekinteni egy részletes és illusztrált anatómia történetbe 
        nem mindennapi élmény. Mint ahogy operálni sem.