• Blogtherapy
        ciryll blogja

        "Élj egy kis borral is a gyomrodra való tekintettel" - modern megközelítés

         

        Reggelente a rádiót hallgatom az autóban, amikor a kórházba megyek. Az egyik reklámhoz a húsz perces út alatt többször is van szerencsém. Szereti Ön a bort? – kérdezi egy vidám női hang, és máris elkezdi ecsetelni a vörösbor vitathatatlan előnyeit, például, hogy a benne lévő antioxidánsok mennyire jótékony hatással vannak a szervezetünkre. A vörösbort tavaly fedezték fel a vitamin és táplálékkiegészítő termékeket gyártó cégek, amikor egy tanulmány került publikálásra arról a kísérletről, hogy a vörösborban található rezervatol nevű antioxidáns kivonatát egereknek adták, akik bizonyíthatóan hosszabb ideig éltek ettől az intervenciótól. Ez a felfedezés akkora hatással volt az üzleti érzékükre, hogy azonnal elkezdték gyártani és forgalmazni a vörösbor kapszulákat, amelynek forgalma 3oo %-kal nőtt az elmúlt év alatt. Nem is csoda ilyen meggyőző reklámot hallgatva.
        Hiszen elmondja, hogy a vörösbornak milyen jó hatása van, milyen fontos antioxidáns található benne, és hogy az késlelteti az öregedést, valamint meghosszabbítja az átlagos élettartamot. Hogy ezt a hatást élvezhessük is, már csak 279 pohár vörösbort kell meginnunk naponta. (A humorral operálni mindig nyereség.) Viszont mivel az az ügyes cég segíteni akar az embereknek, csakis az egészségünket szemük előtt tartva, erre mégsincs szükség, hiszen ők már elő is állították a csodaszert, a babszemnyi kapszulát, amely tartalmazza ugyanazt a mennyiségű antioxidánst, amit a 279 pohár vörösbor. Ez a szám is meggyőző, hiszen nem egy gyanúsan hangzó kerek számról van szó, amit valószínűleg hasra ütéssel állapíthattak csak meg, hanem egy komoly, éppen csak tizedesekig le nem bontott, minden bizonnyal tudományosan utánaszámolt kalkulációról. Arra kíváncsi lennék azért, hogy mégis ki volt az, aki ezt a tudományos kísérletet elvégezte, és vajon melyik detoxikáló intézményben halálozott el rögtön azután, hogy a tudománynak és közegészségügynek szentelte életét e nemes cselekedetével, amivel hozzájárult a csodakapszula megszületéséhez. De nem sok időm van ezen töprengeni, mert rendkívüli ajánlatot hallok a vidám hölgytől: Próbáljam ki a kapszulát most ingyen, és győződjek meg a hatásáról személyes tapasztalatommal, és milyen jó lesz nekem, mert ez a kapszula meghosszabbítja az életemet 1o-2o évvel is akár. Menjek, próbáljam ki, győződjek meg, és aztán fogyasszam a vörösbor kapszulát egészséggel, hiszen akkor már csak az lesz, egészség. És még az étkezési szokásainkon sem kell változtatni ezentúl, hiszen a kapszula vörösborból kivont hatóanyaga mindenre megoldás lesz.
        A szöveg nyilvánvaló demagógiáján és dietetikai bakijain elnézően túllépve elképzelem, ahogy elmegyek a hirdetett helyre, hogy kipróbáljam a kapszulát. Viszek magammal azért egy hálózsákot, némi váltóruhát, élelmiszert, mondjuk útközben megállok egy McDonalds-nál, hiszen innentől kezdve úgyis ehetek akármit. Bedobom a kapszulát, letelepedek, úgy 1o-2o évre és várjuk a hatást. Csak hogy tényleg meggyőződhessek róla, hogy ez így van. Persze 1o-2o év múlva még csak úgy 5o körül leszek, ott még a csodaszernek nem lesz bizonyító hatása. Akkor szedem azután is. De vajon meddig? Kilencven éves koromban már abbahagyhatom és vajon megnyugodva dőlhetek hátra abban a hiszemben, hogy most akkor tényleg túléltem magam 1o-2o évvel? De ez sem jó, mert John a holisztikus kínai gyógyító ember, aki leszólított a könyvesboltban múltkor, azt mondta, hogy nagyon sokáig fogok élni, a kilencvenes éveimig is, és milyen jó lesz nekem még akkor is. Lehet, hogy azért, mert megfiatalodva fogom magamba dobálni a vörösbor kapszulákat? Valaki segítsen már, mert most képtelen vagyok eldönteni, hogy beruházzak-e a csodakapszulákba, meg hogy akarok-e egyáltalán 11o évig élni… Megyek, iszom egy pohár vörösbort a gyomromra való tekintettel.