Lehet, hogy függő lettem? Orvosként eleinte kétségekkel kezeltem a sorozatokat, és most? Már érdekel! Jó nézni, hogy más rohan, más cipeli a táskát, és neki minden pikk-pakk, és elsőre sikerül.

Felzárkózott az igazi doktor sorozatok mögé már a Barátok közt is. Alighogy szegény Miklós gyógyulófélben van a tüdőrákból, most meg ez a Dani gyerek! Amikor hazajött Amerikából volt néhány tippem, merre megy a forgatókönyvíró. Drogos lett, bűnöző, kirabolt áldozat? No és jött az „őrülési” jelenet. Nekem tetszett, minden megvolt – hallucináció, dühöngés, hangok a kikapcsolt TV-ből. Igen, ilyennel nap, mint nap találkozhatunk, egész jól megformált figyelemfelhívás. És újabb szerencse, elmúlik a roham, jön a kedves szomszéd doktornő, működik a mobiltelefon terápia, kész a diagnózis: paranoid skizofrénia. Dani szót fogad és mennek is Andrással a kórházba. Hát ez nem mindig ilyen egyszerű! Itt nagyobb óvatosságra kellene inteni a nagyérdeműt. Hányan ígérték már, természetesen, persze, kell a kezelés, megyünk szépen a kórházba – és jött az újabb roham. Legközelebb ezt bízzuk talán profikra, kedves András.

Megint Ők nyertek, egy röpke hét és Dani már otthon van, igazolódott a diagnózis, hatott a gyógyszer, van betegségtudata – mindenki kedves és szép. Tessék mondani, az életben miért nem ilyen egyszerű.

Jó a kikapcsolódás, mára már semmi dolgom, illetve sietek, mert azért izgulok, hogy van szegény Dani – tudjátok, jön a folytatás.

Szerintem, még nem vagyok sorozatfüggő, vár rám még a többi: a 112, a Vészhelyzet és Doktor Csont.