• Lélekhangok
        gvali blogja

        Édes teherként

        Van, akin nem fog a démonok átka,
        van, aki véres öklét üvöltve
        néha az ártatlan felé rázza,
        de öntudatlanul hanyatlik végül hátra,
        könyörülettől fényes szemek
        tisztaságát látva, s szitok helyett
        csöndes imára vált, ha kegyelem várja.
        Gyengülő öklében enged a szorítás,
        és megtörik átka.

        Van kit a mély bánat
        nem roncsol széjjel,
        arcán a béke
        bölcs derűt érlel.
        Van, kit a sírás sava sem
        mérgez,
        könnyei végül fényesre érnek,
        s mint tenger „igazát”
        a gyöngyhalászok,
        féltett kincsként csiszolják
        óvják, fény felé tereli
        ő is a sorsát,
        ég - adományként éli,
        s mint Krisztus a keresztjét,
        csendben cipeli minden terhét.

        Anyák hordják így
        magzatukat
        - édes teherként -
        nem érzik súlyát.
        2011.