• Lélekhangok
        gvali blogja

        anyám kezén

        anyám kezén fáradt erezet…
        álmomban halványuló
        emlékezet röpít el hozzá néha még
        s míg álom-ölében a múltba révedek
        én a vénülő nagy gyerek
        úgy fúrom vállába a fejemet
        és hullatom némán
        ébredésig a könnyeimet
        ahogyan sehol máshol
        csak anyám ölében lehet
        lehetett…
        amíg a gyilkos kór szét nem rágta
        lelkében is az utolsó emlékeket
        s ameddig álmomból
        megint a valóságra nem ébredek

        nagyon fáj minden ébredés
        foszlik vele az emlékezés
        a mama csak ül
        kezét az ölébe ejti
        és az ablakon át
        elképzelt világát nézi
        nem mesél színes emlékeket
        már nem mosolyog soha
        régóta nem nevet hangosan
        ha megcsörren nála a telefon
        csak annyit mond halkan
        bánatosan
        álmomban vártalak haza
        de olyan hosszú volt ez az éjszaka

        apám a sírban
        jeges csend hirdeti
        örök dalát szép igazát
        anyám is már csak néha említi
        otthonom azóta nincs
        mama kérlek mondd el neki
        ha néha érte imádkozol
        üres a ház
        hideg a világ nélküle ideki’