• Lélekhangok
        gvali blogja

        A sors-redők felett

        Ha könnyek kövültek is néma lelkemen,
        akár a hullámok alatt, lent, mélyen
        a gyöngykagyló terem:
        e fájdalomkövek már apró ékkövek.

        S ahogy a tenger mélyén
        haldokló csöpp homokszemek
        mozdulnak újra élni, és apály után
        a napmelegben a parton fénylenek,

        könnyeim nyomán is
        élet-gyöngyszemek élednek
        a bánat-csiszolta sors-redők felett:
        már örökkön fénylő kincsek, ékesek,

        s hirdetnek szép szerelmet,
        tisztát és fényeset,
        üzennek reményt, és végtelen,
        halált elűző, örök-szép életet