• Lélekhangok
        gvali blogja

        Havat szitál az ég

         

        Egy délután majd gyérül még a fény,
        és fáradt földjeinkre úgy terül a tél
        hófehér lepellel, tisztán, fényesen,
        mint első éj jogán
        büszke földesúrra váró
        riadt, szűz arára
        óvó félhomály,
        hogy rejtse könnyeit,
        bús báját, s bánatát.

        S az éjszakán, hol tolvaj vágy fakad,
        a fény lopózva éppen csak átszalad,
        halványan világlik, és szemérmesen
        megrebben hófehéren
        a csillagok alatt,
        táncát a hold vigyázza,
        s míg az álom csókját várja,
        havat szitál az ég
        a hűs, szerelmes tájra.

        2010.